Előszó
Add a kezem, gyere velem! Elvezetlek a népi játékok világába, - a magyar milliók közé. Egy évtizede járok ezen az úton, a vezetésem vedd jó szívvel.
Ünnepről-ünnepre, faluról-falura vándorolunk.
Ünnepet, ünnepi népi játékot többet találunk a télben, kevesebbet a nyárban. Az Őszi-téli idő játékaival kezdünk, és a tavasz-nyáriak felé haladunk. Az igazi nyárban a magyar földön elfogy a népi játék és az ünneplő ruha, csak a veríték marad, a munka. Gyűjteményünknek itt volna vége.
De - hogy ne legyen ünneptelen a vég, - utoljára balladát táncolunk és lakodalmas táncot! Kislány, mi akkor búcsúzunk, amikor a menyasszonyi koszorú övezi a fejed!...
A búcsú akkor sem jelent elválást.
Szedjétek kislányok jól az eszetekbe, hogy a népi játék az édes anyanyelv, a dallam, a mozdulat és a viselet legszebb együttese! Ha megismertétek, adjátok tovább a kis magyaroknak! Mert az édes anyanyelvet, a szép dalolást, a mutatós mozdulatokat, a csinos viseletet az édesanyák tanítják a legszebben...
48 népi játék közül 40-et eredeti gyűjtésben adok közre, 8-at pedig átiratban, összeállításban. Leginkább a falusi öregek elbeszélése indította meg képzeletemet, hogy apróbb töredékekből állítsak össze „nagy" játékokat. Szinte azt írtam le, ami a falusi öregek színes elképzelése és valaha talán valóságban is élt.
Végül egy-két tanácsot az előadóknak! A szereplők gyakran mosolyogjanak egymásra, és a hallgatóikra. Legyenek lélekben is jó barátok. Súgó nem kell! Egymást segítik, minden szerepet mindnyájan tudnak. Legelébb a dalokat.
Színpadi előadásnál különös díszlet nem kell, egyszerű dobogó is megfelel, mert a legszebb dísz a csinos ifjúság, az arányosan elosztott, kellemesen világított csoport!
A szereplő már a próbán úgy beszéljen, hogy csukott ajtón át értsük a szavát. Akkor a hallgatóság is hallani fog mindent.
A ruha ne okozzon nagy gondot, a ház körül sok hasznos eszköz akad, papírból is szép díszek ölthetők. Néhol utalunk is erre, pl. a pünkösdjárásnál.
A játék mindig a hallgatósághoz szól, tőlük kérünk engedélyt a bemutatásra, tőlük búcsúzunk közvetlenséggel. A „hallgató" rendesen szívesen válaszol, vagyis átveszi a gazda szerepét. Evvel máris a szeretetébe és érdeklődésébe fogadta a köszöntőket, akik szívesen visznek „Sok örömet a házba, Boldogságot Hazánkba!"
Ezeket mondottuk el útravalóul... Repüljenek szét a népi játékok, mint a fecskék, nyíljanak, mint a szegfűk...
„Szedjétek, kislányok,
Fehér zsebkendőbe,
Valahányszor szagoljátok,
Jussak eszetekbe..."
Volly István.
Vissza