Brigitta Riegl

Előszó

A kő - csodálatos dolog. A földtörténet dokumentumai, amit a víz, a szél és a homok formál. És az ember. A szobrászok évezredek óta próbálják a kő titkait kifürkészni, és a kőbe, a kőből képzeletük tárgyát kivésni. A durva tömbök vésés és csiszolás által szobrokká válhatnak.
De vajon ki ne ismerné a tópartok kavicsait? Gyerekkorunk emlékképét, ahogy a vízbe hajigáljuk őket, vagy ahogy a legszebb darabokat magunkkal visszük...
Ezek a megtalált kövek Riegl Brigitta fantáziáját azonban tovább foglalkoztatják. Alaposan végigvizsgálja, mintegy nagyító alá teszi, a kavicsok felületét, repedéseit, karcolatát, a mélyedéseket és a domborulatokat, de anélkül, hogy a kövek természet-alakította formáját megváltoztatná, munkához lát. Finom, tussal festett vonalakat rajzol a kavicsokra, bizonyos részleteket kiemel, másokat háttérbe szorít. Ujjainak munkája nyomán különböző figurák, alakok, nemritkán fejek jelennek meg. Általa a kavics új jelentőséget kap, saját formai tulajdonságai hangsúlyosak maradnak, de párosulnak Riegl Brigitta elképzeléseivel, melyek erősen vonzódnak a figurativitáshoz.
Ezek a kövek-kavicsok azonban nem csak néznivaló tárgyak. Riegl Brigitta munkáinak fontos aspektusa a tapintás, a kézbevétel. Összefüggés, párbeszéd alakul ki ily módon a látott és a tapintott között: kettős érzékelés. Ennek a kevés figyelemre méltatott anyagnak alkalmazása hozzásegítheti a szemlélőt a művészet felfedezéséhez mindennapos tárgyainkban...
Fantáziavilágnak ábrázolása révén, melyet a kő természetes tulajdonságai erősítenek, jön létre egy sajátos esztétikai verzió.
Riegl Brigitta esztétikai verziója! Vissza