Előszó
Részlet a könyvből:
Völgyek ölén a város
(A vízválasztó domb tetején)
Gödöllő egy medence alakú mélyedésben terül el. Völgyeit Gödöllővölgy - Rákosvölgye és a Besnyői völgy, mely kettős...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Völgyek ölén a város
(A vízválasztó domb tetején)
Gödöllő egy medence alakú mélyedésben terül el. Völgyeit Gödöllővölgy - Rákosvölgye és a Besnyői völgy, mely kettős ágú - minden irányból dombok határolják és nyitják meg. „Hegyeit", mint az Öreghegy, a Gudrahegy és az Antalhegy, összefüggő mellékvölgyek kísérik. Az egész terület a várostól északra még ma is emelkedik évtizedenként egy-két milliméterrel, délre ugyanannyit süllyed. Gödöllő Cserhát hegységhez dél felől kapcsolódó halom-vidéken, a Rákos patak partján fekszik, a fővárostól 29 km-re. Térképi eligazításban az északi szélesség 47 fok 36 perc és a keleti hosszúság 19 fok 21 perc metszőpontjában. Határolják északról Szada, északnyugatról Veresegyház, északkeletről Bag, keletről Valkó, délről Isaszeg, délnyugatról Kerepes, nyugatról Mogyoród. A környék legmagasabb pontja Gödöllőtől északra a Margita „hegy" 340 méter az Adria szintje felett. A város folyója a Rákos patak ma már nyári időben alig csörgedezik, forrásai kiapadtak, medrében csak nagyobb esők idején fut a víz. Élőlényei csak nagy megfigyeléssel vehetők észre. Hol vannak már a vízipókok rajai, s a valamikori "rákok", melyről kaphatta nevét a patak, s hol vannak a kuruttyoló békák?! Hol van a hűsítő, finom víz, amikor még ráhajolhattunk a patakra s olthattuk szomjunkat nem oly rég, gyermekkorunkban?! Gödöllő tavai is csak a múlt idézésében élednek fel. Emlékszünk a babati tavakban fickándozó halakra, szintúgy a malomtavi halgazdaságra, de élénk emlékképet idéz fel a Szentjakabi tó pecázási lehetősége és végső fokon az Urréti tó csöppnyi vízfelületével, apró halaival. Mindezt a vízválasztó domb tetején van alkalmam felidézni, ahol az egyik oldaláról a Dunába, a másik oldaláról a Tiszába iparkodik a víz. A völgyekben elhelyezkedő város éli mindennapi életét. A II. Világháború után dinamikusan fejlődött, akkor érte el nagykorúságát, mikor 1975. dec. 31- én várossá alakult. Lakossága meghaladta a 30 ezret. Az itt élő, itt született ember, ha bebarangolja e tájat, úgy vonzódik lankáihoz, mint a gyermek az anyjához. Ha megáll a dombok felett, a múltba is kalandozik. Látja a változást, szemében megelevenednek felvillanó képek, nem tud betelni vélük.
Vissza