A jég

Fülszöveg

Figyelj hát: kezdetben csak az Ősi Fény volt. És a fény az Abszolút Ürességben ragyogott. És a Fény Önmaga számára ragyogott. A Fény huszonháromezer fényhozó sugárból állt. És ezek mi voltunk. Idő nem létezett. Csak az Örökkévalóság volt. És ebben az Örökkévaló Ürességben ragyogtunk. És világokat teremtettünk. A világok megtöltötték az Ürességet. Így jött létre a Világmindenség. Egy alkalommal megint új világot teremtettünk. És a hét bolygója közül az egyiket teljesen víz borította. Ez volt a Föld. Ez a bolygó volt a Fény Nagy Tévedése. Mert a víz gömb alakú tükröt alkotott a felszínén. Ahogy tükröződtünk benne, megszűntünk a fény sugarai lenni, és élőlényekben öltöttünk testet.

Vlagyimir Szorokin, a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri, amely mind könyv formában, mind színpadi változatban nagy sikert aratott, és már második kiadásban lát napvilágot magyarul. Szorokin valós tényből, képzeletből, politikumból és költészetből, ösztönből, kínból, erőszakból szőtt fantasztikus világa nem ismer gátakat és határokat. Meg is gyűlik a baja az erkölcscsőszökkel, a konzervatív kritikával és időnként a hatóságokkal is. Olyannyira foglalkoztatja az orosz történelem mély elnyomás- és erőszakhagyománya, hogy sikerült "az orosz de Sade" címkét is magára ragasztatnia. "Az erőszakot gyerekkorom óta úgy élem meg, mint valami természeti törvényt, az elnyomás pedig a mi országunk sötét energiája" - mondta a Der Spiegelnek egy 2007-es interjúban, amelyben elismeri: az erőszak valóban központi szerepet játszik írásaiban, és ez tudatos írói magatartás. "Az elnyomás és az erőszak ott van minden államhivatalnok hatalmi arroganciájában, ott a Kreml szuperhatalmi mentalitásában." Vissza