"...és feltámad a szél"

Előszó

...Ez a nemzedék épp akkor született, amikor teljes erővel működtek az auschwitzi krematóriumok, amikor Sztálin a zenitjén volt istenített, abszolút, mintegy a természet által szankcionált hatalmának; s a jelek szerint ez a nemzedék azért jelentkezett a világon, hogy azt folytassa, aminek elvileg meg kellett volna szakadnia azokban a krematóriumokban s a sztálini archipelágus névtelen tömegsírjaiban. Nem kis mértékben az én nemzedékem érdeme, hogy nem minden szakadt meg - legalábbis Oroszországban -, s én nem kevésbé vagyok büszke arra, hogy ma itt állok. S a tény, hogy ma itt állok, elismerése azoknak a szolgálatoknak, amelyeket ez a nemzedék tett a kultúrának; Mandelstamot idézve, hozzátenném, a világ kultúrájának. Ha visszanézek, azt mondhatom, pusztaságban, pontosabban, a kipusztultsága miatt ijesztően üres térben kezdtünk, s inkább intuitíve, mint tudatosan, épp arra törekedtünk, hogy újra létrehozzuk a kontinuus kultúra hatását, helyreállítsuk formáit és trópusait, hogy a kevés épen megmaradt s gyakran tökéletesen kompromittált formáját feltöltsük a saját, új vagy akkor annak feltűnő, modern mondandókkal.

(Részlet Joszif Brodszkij beszédéből a Nobel-díj átvétele alkalmából.) Vissza

Fülszöveg

"Egy egészen fiatal srác, Vorobjov, elment az amerikai követségre. Ehhez négernek festette be magát. Két órát töltött ott. Elmagyarázták neki, hogy nincsen földalatti alagút a követségről a földgolyó másik oldalára. Az országból való kiutazáshoz a szovjet hatóságok engedélye szükséges. Aztán, mint valami büntetés, elkezdett esni az eső, és a rendőrök szeme láttára lett a négerből fehér ember. Az egész négerfesték patakokban folyt le róla. Ez a természeti jelenség érdeklődést váltott ki néhány civilruhásból, akik gondtalanul sétálgattak a követség előtt, ezért orvoshoz küldték kivizsgálásra. A törvényszéki pszichiátria úgy döntött, hogy csak egy őrült képes önként fehérből feketévé változni, és még ehhez Amerikába igyekezni. Most ezeket a faji szeszélyeket injekciókkal ölik ki belőle, már a gyógyulás útjára is lépett."
"Később találkoztam olyan rabokkal, akik az egész életüket börtönben töltötték, 30-40 évet. Különösen jól emlékszem Lech Taraszovra. 71-ben találkoztam vele a Szerbszkij Intézetben. Bejött a cellába egy 60 év körüli, fogatlan, sovány férfi, mint egy csontváz, úgy nézett ki. A homlokára ez volt tetoválva: Lenin emberevő. A nyak egyik oldalára: Halál a KB-re, a másik oldalra: Az SZKP rabszolgája."
"Oroszországban örök időktől fogva voltak vidám ivászatok, enélkül nem lehetett élni. De az, ami most folyik, azt már nem is lehet ivászatnak nevezni, az már járványos alkoholizmus. A vodka drágul, általánossá vált a kölni, a denaturált szesz és mindenféle hígítószer, toalettvíz használata. Ezenkívül mindenki vegyész lett, és nemcsak hogy a világon mindenből megtanult pálinkát főzni, de mindenféle reagenst ad hozzá, kever össze, hevít, főz. Kitalálták, hogy a fékolajból, ragasztóból, politúrból, lakkból, gyomorcseppekből, fogporból stb. is lehet szeszt csinálni. Mesélték, hogy a katonák Távol-Keleten a csizmakenőcstől is megtanultak lerészegedni. Rá kell kenni kenyérre, ki kell tenni a napra, amikor a kenyér beszívja, levakarják róla a kenőcsöt, és megeszik. Hogy mi történik ezalatt a kenőcs alkotóelemeivel, fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy berúgnak tőle.
Az alkoholizmus mértani haladvány szerint terjed..." Vissza