Vizsoly - Plakettel

Előszó

Mi magyarok bebizonyítottuk, hogy a pusztuláshoz nincs feltétlenül szükség nagy nemzeti tragédiákra. Noha volt ilyenben részünk elég, nem elégedtünk meg azokkal, magunkat, nemzetünket mi magunk is képesek vagyunk elveszteni. Vizsoly és térsége híven beszél szótlanul is erről a jelenségről. A folyamatos és biztos leépülés útján jár, mint az ország, melynek kebelében él. Fontos tehát, hogy emléket állítsunk a múltnak.
Az írástudók felelősségéhez ez is hozzá tartozik. Emlékeztetniük kell a mát a tegnapra: bukásokra és győzelmekre, hitvallókra és árulókra, hősökre és ellenségekre, nagy tettekre és elvetélt küzdelmekre. Hiszen mind ezzel együtt a tegnap élni akart - egyébként ma már nem lennénk.
A pusztuló Vizsoly olyan eleven üzenettel bíró emléket hordoz, ami a nagy megrázkódtatásokat, sok bánatot, keservet és halált látó 16. században született. Az első teljes magyar református bibliafordítás itt „lett testté". Ez a születés a halálban vergődő magyarságnak adott esélyt az életre. Amikor nem „urak latinján", hanem „parasztok nyelvén" megszólalt az ítéletesen megtartó üzenet, voltak halló fülek és értő szívek - halált hozó századok poklán keresztül így maradhattunk meg.
A pusztuló Vizsoly - sajátos ellentmondásban - ma is ezt hirdeti: az élet útján az első lépés a lelki újjászületés.
Legyen ennek munkása ez a könyv is!
Sárospatak-Vizsoly,
2003, Reformáció havában Vissza