Előszó
Hume filozófiai remekműve most először jelen meg magyar nyelven s habár a fordító legjobban tudja, mily tökéletne ez az első kísérlet, mégis azt reméli, hogy a fordítás híven tükrözi Hume...
Tovább
Előszó
Hume filozófiai remekműve most először jelen meg magyar nyelven s habár a fordító legjobban tudja, mily tökéletne ez az első kísérlet, mégis azt reméli, hogy a fordítás híven tükrözi Hume gondolatait; aki pedig e gondolatok körébe lép, azzal vonzó tartalmuk talán el is fejelteti, hogy csak fordításban ismerkedik meg vleük. A Vizsgálódás valóban egyike a legérdekesebb műveknek a filozófiai irodalomban. Nem fejteget száraz tételeket, nem burkolózik homályos ködbe; mindenütt a valósághoz ragaszkodik, az olvasó gondolkodását ébreszti; sok helyütt ellenmondunk neki, de szívesen szembe szállunk vele, mert így is sokat tanulhatunk tőle. Páratlan módon egyesül Humeban a némethez hasonló mély gondolkodás az angol józan fölfogással, a francia könnyű s kellemes előadás formájában. Hume az angolok legmélyebb gondolkodója, de különben is az elsők között van helye. Ha e szavainkat arra magyarázánk, hogy Hume-ot mindenben követnünk kell, éppen Hume kételkedő, kutató, önálló szellemét sértenők legjobban. Egyáltalán a Filozófiai Írók Tára mindenképpen objektív vállalat; tekintettel van s lesz minden rndszerre s jegyzeteiben is inkább fölvilágosítani, mint birálni óhajt. Itt-ott nem tartózkodhatik az itéletmondástól, de ítéletét soha nem akarja ráerőszakolni az olvasóra. Egészen különbözik ebben a hasonló német vállalattól, melynek szerkesztője egyszerűen a maga rendszeréhez mér minden rendszert, még pedig oly módon, hogy a történeti fölfogás hűsége ennek nem egyszer vallja kárát.
Valamint az előbbi kötetekben, úgy ebben is életrajzot, a rendszer taglalását s részletes jegyzeteket csatoltunk a fordításhoz.
Közöltük Hume önéletrajzát kiegészító jegyzetekkel. A mű taglalására nagyobb tért kellett szánnunk, mert az angol filozófia jfelődését Hume-ig is föl kellett tüntetnünk. A részletes jegyzetek viszont nem követeltek akkora helyet, mert Hume a mily mély, oly világos gondolkodó s mihelyt gondolkodásának történeti előzményeit ismerjük, könnyen eligazodunk művében. A jegyzetekben kitértünk nehány helyen az angol s magyar műszókra is, habár a magyar műszók alig szorulnak igazolásra. Hume is azokhoz tartozik, kik kerülik a homályos, mesterséges, mélységesnek látszó, üres "filozófiai" nyelvet, mely nálunk is lábra kapott s a magyar filozófiának oly mérhetetlen nagy kárt tett. Ez a nyelv, fájdalom, nagyon szívós életű, mert az üresség mindig s mindenütt a tartalmasság látszatával szeret takarózni.
Vissza