Vizit a gömb túloldalán

Fülszöveg

BÍRÓ (kajánul nevet): Ártatlant? A tömlöcbe? A tömlöcben nincsenek ártatlanok. Abból indulok ki, hogy aki idekerül, az eleve nem lehet ártatlan. Holtbiztos, hogy valamit elkövetett. Ha mást nem, legalább egyszer a tilosban parkolt. Az ártatlanok, akiknek a becsületén a leghalványabb folt sincs - már ha vannak ilyenek, de miért ne lennének? - még nézőként sem kerülnek a látókörömbe. A tanúk valamilyen formában mindig részesei a gaztettnek. A nézők pedig azért jönnek el, hogy lássák: mire számíthatnak, ha majd rájuk kerül a sor. Mint a színházban. Nevetni fog: én sem vagyok ártatlan. Annyi disznósággal szembesültem életem folyamán, annyi gazembernek megfordultam a társaságában, hogy nem maradhattam tiszta. Néha éjjelente arról álmodom, hogy megölök valakit, vagy hogy kirabolok egy bankot. És ilyenkor a saját bőrömön érzem, hogy milyen bűnözőnek lenni. Mellesleg nem is olyan rossz. Izgalmas. Köztem és köztük annyi a különbség, hogy amikor felébredek, rögtön felmentem magam, mert álmodni nem bűn. A bűn az, ha álmainkat valóra váltjuk. Aki ilyesmire vetemedik, azt elküldöm a pokolba. Ahol a helye.
Ne áltassuk magunk! A szereplők névsora nem ér véget ott, ahol véget ér. Művet alkothat egy ember is, színművet nem. A színmű számtalan szándék, érzelem és értelem cinkos összejátszásából szikrázik fel. Mit szépítsem, a színház egy tömlöc, ahol elfelejthetjük honnan jöttünk, miért vagyunk ott és hová megyünk. Szigorú szabályzata nincs kifüggesztve, de a jegyszedőtől a statisztáig mindenki érzékeli jelenletét. Mindazonáltal az egyetlen olyan tömlöc, amely a világot jobbá teheti.
Lakatos Mihály Vissza