Előszó
Kirándulások közben gyakran vezet utunk vízpartok mellen. Sokszor nem is szükséges különleges felszerelés ahhoz, hogy észrevegyük a víziben nyüzsgő élőlények tömegét, vagy épp fordítva,...
Tovább
Előszó
Kirándulások közben gyakran vezet utunk vízpartok mellen. Sokszor nem is szükséges különleges felszerelés ahhoz, hogy észrevegyük a víziben nyüzsgő élőlények tömegét, vagy épp fordítva, megállapíthassuk, hogy az adott vízből valamely okból kipusztultak az élőlények.
Kötetünkben a hazai vizekben előforduló jellegzetes gerinctelen állatokat mutatjuk be az olvasóknak. Némelyeket közülük sokan ismernek, másokról (például a szivacsokról vagy az édesvízi medúzáról) sokan nem is tudják, hogy egyáltalán élnek a Kárpát-medencében. Az ÉlőVilág Könyvtár jelen kötetével áttekintést szeretnénk adni a vízi gerinctelenekről az érdeklődő diákok és iskolai szakkörök számára, hogy a kirándulások során fellelt állatokat meghatározhassak és részletesebben is megismerhessék.
A gerinctelen állatok sokszínű közössége fontos szerepet tölt be a vizekben lejátszódó természetes folyamatokban A gerinctelen élőlények bonyolult kapcsolatrendszert alakítanak ki egymással és más élőlénycsoportok, prokarióták és növények képviselőivel, ami az alapját jelenti az édesvizek állandó megújuló és ellenálló képességének. A gerinctelen élőlényegyüttes érzékenyen reagál minden, a vizes élőhelyet vagy környezetét érő hatásra, ezén már Magyarországon is több éve felhasználjak a makroszkopikus gerinctelen élőlényegyüttes szerkezetében rejlő információkat az áramló vizek biológiai minősítésre.
Igen tág a természetes és emberi hatásoknak az a köre, amelyekre ezek az élőlények "válaszolnak". A vízbe kerülő mérgező anyagok, a szennyvízbevezetés miatt megemelkedő szervesanyag-terhelés, a szélsőséges vízjárás, az élőhelyek degradációja (például egy patakmeder kibetonozása vagy egy duzzasztómű létesítése), mind-mind változást idéznek elő életközösségükben. A változások jól nyomon követhetők térben (az egyes folyószakaszokon) és időben (a különböző fejlődési alakok vizsgálatával). Az élőlények gyakran koncentrálják szervezetükben a szennyező anyagokat (bioakkumuláció), ezért az általuk adott válaszreakciók érzékenyebbek lehetnek a kémiai módszereknél is. Hazánkban a makrogerinctelen élőlényegyüttes vizsgálatán alapuló hivatalos vízminősítő módszer a Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszer.
A vízminősítéskor biotikus indexeket használunk, amelyek az adott időben jelenlévő gerinctelenek alapján jellemzik az élőhelyet. Az előforduló családok alapján kiszámítjuk a minta összpontszámát és az egy taxonra jutó átlagpontszámot. Az összpontszám és az átlagpontszám alapján is meghatározzuk a minőségi indexet, majd a két index számtani átlagából állapítjuk meg a biológiai vízminőségi osztály-kategóriát. A vízminősítéshez nyújtanak segítséget a következő oldalakon található táblázatok; a vízi gerinctelenekkel behatóbban megismerkedni vágyó olvasók az irodalomjegyzékben találnak olyan szakmunkákat, amelyek segítenek az elmélyült ismeretek elsajátításában.
Vissza