Előszó
Részlet a könyvből:
Fényképész, filmoperatőr, Délamerika még filmre nem vett vidékeinek felkutatására induló expedíció (mely csak belőlem állott!) vezetője, gépírókisasszony, és a német "Parma"...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Fényképész, filmoperatőr, Délamerika még filmre nem vett vidékeinek felkutatására induló expedíció (mely csak belőlem állott!) vezetője, gépírókisasszony, és a német "Parma" vitorlás "intézője". Ezeket a hivatásokat, hivatalokat és méltóságokat egyesítettem magamban, mikor 1925 szeptember 15-én a négyárbócos "Parma" födélzetére léptem.
Vessünk egy pillantást kamrámba, mely a tatbalon, a kapitányi fülkében van. Keskeny kis rekesz, éppen, hogy egy rendes növésű ember elfér benne. Ha hátamra fekszem, két vállam az oldalfalakat éri. De így van jól. Az ember legalább biztosan fekszik, mikor a hajó gurul, dolgozik, még a legdühöngőbb viharok idején is. A matrác kemény, akár a fa, melynek forgácsával van megtömve, két gyapjútakaró, ez minden. Birodalmam, melyben a következő hetekben, hónapokban uralkodni fogok.
Végre elkészültem, minden a helyén van, elsősorban drága eszközeim: zörgőládám, ahogy Remington-írógépemet a hajón nevezik, a Görz-fényképezőgép, a nagy filmgép - Patagóniában, Chile őserdeiben és végtelen mezőségein félelemmel és borzalommal kis meg nagy varázsszekrénynek tisztelik - a trópusokon használatos, bádogládákba csomagolt filmtekercsek és a kettős Zeiss-üveg, a tengerész nélkülözhetetlen pótszeme...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal