Előszó
Részlet:
Köd, köd, fojtó, tejfehér köd.
Vagy másfél hete terpedt már a radauci síkon, meg a vizes, mozdulatlan erdőkben.
Olyan sűrű volt, hogy még az árkok vonalát sem lehetett látni. Pedig...
Tovább
Előszó
Részlet:
Köd, köd, fojtó, tejfehér köd.
Vagy másfél hete terpedt már a radauci síkon, meg a vizes, mozdulatlan erdőkben.
Olyan sűrű volt, hogy még az árkok vonalát sem lehetett látni. Pedig máskor, az arborai út laposából jól kivette az ember a mieinket is meg a muszkáét is.
A mienk a Csipornita púpjáról ereszkedett alá az arborai útig, onnét meg újra föl a Secului domboldalára, hogy azután a szétlőtt burlai méntelep mögött fölkanyarodjék a félelmetes Csiota elé.
A Csiotán a muszka ült s kegyetlenül uralkodott róla a csángófalvakon és az egész radauci síkon.
Ha köd nincs, az árkokban kellett volna fölcuppognunk a Seculuira. De hogy köd volt, hát az állások mögött bukdácsoltunk előre.
A fülemben még ott csengett a harmincasok őrnagyának hangja, a fejemben számok, adatok zakatoltak. Hajnali ötkor félszázad huszonkilences veszi át a varrat-tartalék szolgálatát tőlük, három dob drótot kell átadnunk a felváltott harmincasoknak, tíz láda lövőszert, világítórakétákat, száznyolcvan kézigránátot.
De jó nekik!
Holnap este már a glitti tábor barakjaiban melegszenek.
Mi meg?
Ej, hagyjuk!
Vissza