Előszó
Mélyen Tisztelt Huszár özvegyek!
Kedves Bajtársak!
Kedves Barátaink és Támogatóink!
Közösségünk Vezetősége jóleső tudattal és büszkeséggel küldi szét a 37. számú körlevelét, amely az 1998. évi...
Tovább
Előszó
Mélyen Tisztelt Huszár özvegyek!
Kedves Bajtársak!
Kedves Barátaink és Támogatóink!
Közösségünk Vezetősége jóleső tudattal és büszkeséggel küldi szét a 37. számú körlevelét, amely az 1998. évi munkájáról számol be.
Jóleső tudattal, mert munkánk ebben az évben is eredményes volt. Ebben az évben is megemlékezhettünk számos otthon élő bajtársunkról, illetve a huszárözvegyeinkről.
Büszkeséggel, mert karitatív munkánkat a HTK alapítása utáni közel négy évtized alatt megszakítás nélkül folytatni tudtuk. A HTK az egész magyar emigrációban egyedülálló, s nyugodtan állíthatjuk, példamutató magyar közösség.
Mindezek mögött két erőforrás rejlik. Az egyik a sokak által irigyelt (avagy meg nem értett) PATINÁS MAGYAR HUSZÁRSZELLEM! A másik pedig a HTK Nyugaton élő tagságának önzetlen és áldozatkész támogatása.
Amióta a Vasfüggönyt Magyarország felszakította ill. lerombolta, azóta az otthon élő bajtársainkhoz való kapcsolat is megerősödött. A határok megnyíltak, s a személyes kapcsolatok felvétele elmélyítette azt a bajtársiasságot és barátságot, amelyet azelőtt csak (a legtöbb esetben cenzúráit) leveleinkben ápolhattunk.
Ezen személyes kapcsolatok tették lehetővé, hogy az otthoniak megismerhették a HTK-t, s hazalátogató tagjaink az otthoni körülményeket. Adományaink - amelyeket inkább megemlékezéseknek nevezek - ma, éppen úgy, mint az elmúlt évtizedekben szükségesek. Az évente befutó számos megható tartalmú köszönő levél bizonyítja munkánk szükségességét és értékét.
Vissza