A M. Kir. Veszprémi 31. honvéd gyalogezred, a 31. 46. és a 79. honvéd menet zászlóaljak, valamint a 31/I. népfölkelő zászlóalj története

Előszó

A magyar-szerb eszme szolgálatában álló szervezetek fanatikus hittel és kitartással intézett aljas aknamunkája a sarajevói merénylettel érte el a csúcspontját.
Mindenki azt várta, hogy a nagyhatalmú és ezideig mégis oly türelmes - Monarchiának megsemmisitő erővel lesujtó öklét semmi sem akadályozhatja, hisz a megtorlás igaz ügyet szolgál.
A könyörtelenül erélyes föllépés ezúttal azonban elkésett. A dolgok méhében rejlő számtalan érdekszál odavezetett, hogy a megtorlás útján a központi hatalmak - hovatovább - az egész világgal, annak összes erőforrásaival szembekerültek.
A győzelembe vetett rendithetetlen hittel, nagy merészen, hatalmas fába vágtuk a fejszénket, amikor a küzdelmet fölvettük. A fejsze nyelét jól megmarkoltuk. Minden vágásunk - a veszprémi honvédek egy-egy legendás hirű harci dicsősége - az elevenbe talált. Ahol a lábunkat megvetettük, azt onnan semmi ki nem mozdithatta. A céllal tisztában voltunk. A ránk bizott feladatot teljesitettük... és mégis, ahogyan az évek multak, minél több diadalmas csatát vivtunk, minél messzebb hatoltunk ellenfeleink földjén, annál jobban eltávolodtunk célunk elérésétől. Végül is elbuktunk.
Miért és hogyan történt ez? azt elmondjuk a veszprémi honvédeknek kútforrásul szolgáló hitelességgel megirt története köré csoportositva.
A világháború kitörésétől kezdve még csak egy fél emberöltő sem telt el. De ez - a hatványozott szenvedésekkel telitett, véres golgotákra vezető, annyi hitet és jogos reménységet vad rohanásában legázoló idő - szinte történelmi távlatot jelent. Ma, a korlátlan lehetőségek és korlátlan sebesség idejében, amikor a világürbe vezető útak problémája sem tartozik az elérhetetlen ábrándok világába, már a történelmi távlat is megrövidült. Sok minden oly világosan áll előttünk, amit azelőtt csak egy évszázad kutatása tudott kellő hitelességgel föltárni. Éppen ezért a minden kétséget kizáróan ismeretessé vált elhatározások és eredmények elbirálásától sem tartózkodtunk. Ellenkezőleg, kötelességünknek tartottuk az eseményeket a magyar öncéluság jegyében fogantatott magyar szivvel és lélekkel megvizsgálni és azokat az elhatározásokat végrehajtó csapattiszt szemszögéből is megvilágitani.
Nincs a világon olyan politikai vagy gazdasági mozzanat, ami a mi jövendő sorsunkra ne lenne kihatással. Nekünk résen kell állanunk és mindenből le kell vonnunk, még pedig körültekintő alapossággal, a tanulságot. Nem lenne célravezető az ezeréves multunk legnagyobb erőfeszitését jelentő küzdelmeinknek egyoldalu, magasztaló ismertetése. Erre az álomba ringató, jól kitaposott útra mi nem térhetünk.
Csak a leplezetlenül föltárt igazságokból vonhatunk le hasznos tanulságokat. Már pedig erre nekünk sohasem volt oly nagy szükségünk, mint éppen ma, amikor minden életbe vágó elhatározás egyben a jövendő ezredévet alapozhatja meg. Az is kétségtelen, hogy bizodalmas jövőt csak a mult szikláiból, termésköveiből lehet épiteni. Aki nem okul a mult tanulságain - az a jelen szélparipáján lovagol.
A kútforrásainkat, megfelelő hivatkozással történetünkben mindig fölemlitettük. Hálás köszönetet mondva segitőkezű előljáróinknak, bajtársainknak, akik a birtokukban levő anyagot a kezünkre adták, a Hadilevéltár megértő Vezetőségének, valamint fáradhatatlan szorgalmú tisztviselőinek, akik a hadműveleti iratok és gyűjteményeknek soronkivüli előkészitésével történetünknek ily rövid idő alatti és hiteles megirását lehetővé tették, - a veszprémi honvédek történetét útjára bocsájtjuk.
Adja a Mindenható Isten, hogy a hősi halottaink dicsőségére irott munkánk az élők hitének megszilárditására, akaraterejük fokozására, szivükben-lelkükben lobogó lánggal égő szent céluk előbbrevitelére szolgáljon. Vissza