Előszó
Ujváry Zoltánt egyetemista koromban ismertem meg. Magyar-francia szakos hallgatóként akkor még úgy éreztem: kevés közöm van a néprajzhoz, és csak később jöttem rá arra, hogy ha nem is a tárgyalkotó...
Tovább
Előszó
Ujváry Zoltánt egyetemista koromban ismertem meg. Magyar-francia szakos hallgatóként akkor még úgy éreztem: kevés közöm van a néprajzhoz, és csak később jöttem rá arra, hogy ha nem is a tárgyalkotó népművészetnek, de a folklórnak igenis köze van ahhoz a tudományterülethez, ahová szegődtem.
Szorosabb szakmai és emberi kapcsolatunk az egyetem után kezdődött. Újságíróként, kezdő művészeti íróként tulajdonképpen akkor történt meg igazi találkozásunk, amikor megsejtettem Holló László festőművész országos hivatalosságok által máig hiányos módon méltányolt alkotói és emberi nagyságát. Egyre többet foglalkoztam Holló művészetével, örökségének mind szélesebb s változatos formájú továbbadásával.
Ennek már több mint másfél évtizede, s közben tagtársak is lettünk a Szellemi Szabad Legények Társaságában. Megtiszteltetésnek éreztem, amikor meghívott a fenti társaság folytatásaként megalakult Szuterén Klub tagjai közé, olyan emberekkel együtt, mint dr. Kocsis Elemér nyugalmazott református püspök, dr. Selmeczi László múzeumigazgató, dr. Karancsi János ügyvéd, nyomdaigazgató, Komiszár János festőművész, dr. Kövér József szobrászművész, Simor Ottó színművész, Tóth-Máthé Miklós író, László Ákos grafikusművész, Arany Lajos újságíró, Wagner Lajos operaénekes.
Külön kiemelem azt a felmérhetetlen szakmai és emberi segítséget, amit a magyarországi naiv művészetben fellelhető folklórmotívumok témájában írt doktori (PhD) disszertációm elkészítéséhez nyújtott. Ujváry Zoltán ötletei és tanácsai hozzájárultak ahhoz, hogy a témakörben máig szegényes irodalom újabb közleményekkel gazdagodjon.
Vissza