"A zsidókról"

Fülszöveg

Endre László a magyar fajvédelmi gondolat megalkuvást nem ismerő harcos egyénisége volt a 30-40-es években. A közéletben, mint Gödöllő főszolgabírája, majd Pest vár-megye alispánja és végül a Szálasi-kormány belügyi államtitkára volt közismert. Közéleti pályáján messzemenően támogatott minden nemzeti mozgalmat, gondolatot, mely az erkölcsi megújulást, az elrabolt országrészek visszaszerzését és a zsidóság korlátlan hatalmának megtörését tűzte ki célul. A magánéletben és a közéletben egyaránt maradéktalanul megvalósította a hungarista életelvet: "A Nemzet szolgálatában meg lehet halni, de elfáradni soha!" Ezért a háború befejeztével a talmudi gyűlölettől őrjöngő zsidóság a "magyar háborús bűnösök listavezetője" titulust adományozta neki, ami természetesen akasztófával járt együtt. Búcsúlevelében így írt a perről:
"A per tartalmi részével nem sokat törődtem. Mindazt, ami igaz volt s rám nézve terhelő, nyíltan bevallottam, még azt is, ami bizonytalan volt. azt tagadtam csak, ami becstelenség, embertelenség lett volna, ha elkövetem, de soha sem követtem el. Két hamis tanú, három érdekelt tanú lett volna hivatott ennek valószínűsítésére. Még így sem sikerült. ...az utolsó szó jogán felszólalásomnál saját védelmem helyett támadásba mentem át és egy óra húsz percen keresztül világítottam meg a zsidó veszélyt a majdnem kizárólag zsidó hallgatóság előtt. Tartozom az elveknek azzal is, hogy kegyelmet nem kértem ezektől az ellenségektől."
Vitéz Endre László emléke előtt a kiadó a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hitelességét bizonyító munkája újrakiadásával rója le tiszteletét. Vissza