Itt ülök a halál faszán...

Előszó

Nyilván némely olvasó meglepődik e merész cím, és a versikék láttán, - de így kerek ez a világ én tanúsíthatom.
Néhány évvel ezelőtt, kezembe akadt egy kis könyvecske. Az első olvasatra, arra gondoltam, hogy ez tiszteletlenség, vagy tán kegyeletsértés is.Több néprajzkutató foglalkozott a fejfaírás
humoros kérdéseinek kutatásaival.
Rájöttek, hogy ilyen humoros fejfák nincsenek, vagy csak elvétve. Ezek szájhagyományok útján maradtak fenn. Kissházy József is erre alapozta "Nevetős fejfák" című kis könyvecskéjét.
Ha viszont ezek kitalált versikék, és nem konkrét személyekre vonatkoznak, akkor semmi közük a kegyelethez. így mertem én is e kötetben az erről szóló gondolataimat összeszedni
egy picikét sajátos szóhasználatban.
Ha végül is komolyra vesszük az "életet": a halál módszereiben nem válogat, senki apánkfia kedvéért, sem pénzért, sem rangért. Ezek után bátorkodom megjegyezni, véleményem
szerint, az egyik legigazságosabb "intézmény"a halál, mivel sem király, sem koldus nem élte túl.
Sírfelirataim kitalált személyekről szólnak, de ha netán valaki másra, vagy magára ismer, aztán más huncutságokra is képes, vagy maga a véletlen.
E fura kötet megírásához, inspiráltak barátaim, osztálytársaim, kik a humort tán nálam is jobban értik és kedvelik. Az sem zavart bennünket, hogy az idő múlásával "mivé fajultunk":egyetemi tanárok, kórházi főorvos, vegyészmérnök, gépészmérnök, főtechnológusok, ügyész, ELTE jogi kar.
Mi évente két alkalommal kétnapos bulit tartunk, hogy ilyen formán is csiszolódjon társasági körünk szelleme (magunk és mások kedvére).
Ezért én a rájuk való tekintettel, az őket megillető méltóságuk, és a nekik kijáró tiszteletből, arra azért nagyon-nagyon vigyáztam, hogy:
"Rohadt, csúnya szó e kötetben, biztos nincsen is talán,
Nem, mint a juhtúró, a vak néger kókadt nagy faszán." Vissza