Vitás kérdések a Szovjetunió és Kelet-Európa XX. századi történetében

Fülszöveg

Az 1989-91-es történelmi fordulat különösképpen „átmosta" az egykori szovjet blokk népeinek gondolkodását. Ami addig nemes és jó volt, az most mind hirtelen rossz és bűnös lett, sőt az új hivatalosak „a fasizmus és a kommunizmus" valamiféle belső rokonságáról beszélnek Lehetséges-e a Szovjetunió és a poszt-szovjet térség történetének kiegyensúlyozottabb, kevésbé átpolitizált történelmi képét megrajzolni? Lehetséges-e a tekintélyuralmi hagyományokkal megvert régiónkban helyreállítani a hiteles történelmi gondolkodás tekintélyét? A tanulmánykötet szerzőjét mindenekelőtt ezek a kérdések foglalkoztatják, miközben persze konkrét szaktörténeti vagy éppen elméleti problémák megoldásán töri a fejét.
A rendszerváltás óta eltelt több mint húsz év elegendő annak megértéséhez, hogy az államszocializmus összeomlása egyfelől maga alá temette annak legitimációs ideológiáját (a marxizmusleninizmust), másfelől viszont mind a régi, mind az új rendszer kritikai elmélete, a marxi elméleti és... Tovább

Fülszöveg

Az 1989-91-es történelmi fordulat különösképpen „átmosta" az egykori szovjet blokk népeinek gondolkodását. Ami addig nemes és jó volt, az most mind hirtelen rossz és bűnös lett, sőt az új hivatalosak „a fasizmus és a kommunizmus" valamiféle belső rokonságáról beszélnek Lehetséges-e a Szovjetunió és a poszt-szovjet térség történetének kiegyensúlyozottabb, kevésbé átpolitizált történelmi képét megrajzolni? Lehetséges-e a tekintélyuralmi hagyományokkal megvert régiónkban helyreállítani a hiteles történelmi gondolkodás tekintélyét? A tanulmánykötet szerzőjét mindenekelőtt ezek a kérdések foglalkoztatják, miközben persze konkrét szaktörténeti vagy éppen elméleti problémák megoldásán töri a fejét.
A rendszerváltás óta eltelt több mint húsz év elegendő annak megértéséhez, hogy az államszocializmus összeomlása egyfelől maga alá temette annak legitimációs ideológiáját (a marxizmusleninizmust), másfelől viszont mind a régi, mind az új rendszer kritikai elmélete, a marxi elméleti és módszertani hagyomány bizonyította életképességét. Az életképesség jele egy nyilvánvaló kérdés tudományosan alátámasztott megfogalmazása a rendszerváltozás tapasztalatai alapján: vajon elkerülhetők-e a múltba forduló, kirekesztő nacionalista vagy a fennálló (világrendszer apológiájában elmerülő liberális történetfelfogás közös útvesztői. Folytatható-e az oknyomozó történetírás évszázados hagyománya vagy a politika végérvényesen kisajátítja a történettudományt is? Vissza