Jel és jelentés a társadalmi kommunikációban

Előszó

Az 1973-ban megalakult és 1976-ban újraalakult Szemiotikai Munkabizottság rendszeresen rendez kisebb méretű munkaértekezleteket, amelyeken a hazai szemiotikai kutatás szempontjából fontos és időszerű kérdések kerülnek különböző oldalról megvilágításra. E munkaértekezletek immár hagyományosan interdiszciplináris jellegűek, és nem egy-egy befejezett kutatás udvarias méltatását igyekeznek formába önteni, hanem érdekes, időszerű vitakérdéseket vetnek fel. Az eszmecserék alkalmával sokszor hangosabb nézetkülönbség, mint az egyetértés - hogy azután a későbbiekben, a résztvevők további munkája során rendszerint megtörténjen az ellenvélemények gondos mérlegelése, és valamilyen módon sokoldalúbbá, körültekintőbbé váljék majd minden vitatkozó álláspontja. A hazai szemiotikai kutatás kezdeteitől fogva arra törekedtünk, hogy a szemiotikát társadalomtudományként műveljük: utaljunk a jelek és jelrendszerek társadalmi eredetére, funkciójára. Emiatt még inkább szükség van arra, hogy időnként találkozzanak a különböző tudományterületek képviselői, kicseréljék elgondolásaikat, megvitassák a kutatások újabb eredményeit, és ilyen módon a további kutatások újabb eredményeit, és ilyen módon a további kutatási feladatokat is érintsék. Ezek a célok vezették a munkabizottságot, amikor 1976. november 26-án, a Népművelési Intézetben egész napos vitaülést rendezett "A társadalmi kommunikáció és a kultúra elméletének újabb szemiotikai problémái" címmel. Vissza