Vitaminok

Előszó

Az elmúlt század végéig azt hitték, hogy megfelelő mennyiségű szénhidrát, fehérje, zsír, ásványi só és víz bevitele teljesen elegendő a szervezet normális működésének fenntartásához.
Lunin /1888/ mutatta ki először, hogy a kémiailag tiszta fehérje, zsír, szénhidrát és ásványi anyagok keverékét tartalmazó kalória szempontjából teljes értékű étrend mellett az állatok elpusztulnak.
Bunge /1905/ mutatott rá először, hogy a tej energiát szolgáltató alkotóelemei és ásványi alkotórészei mellett egyéb létfontosságú anyagokat is tartalmaz.
Ugyanerre az eredményre vezettek Hopkins /fiatal patkányokon gondosan tisztított tápanyagokkal, mely tartalmazott: casein 22%, keményítő 42%, nádcukor 21%, zsír 12,4% sókeverék 2,6%-t/ kísérletei is. Nagy meglepetést és figyelmet keltett, hogyha kis mennyiségű, állatonként napi 2-3 ccm tehéntejet kevert a táplálékhoz, az állatok ismét normálisan fejlődtek. E vizsgálatokkal állottak összhangban Stepp megfigyelései is, melyek szerint alkohol-aetherrel extrahált táplálékon tartott fehér egerek hamarosan elpusztulnak. E táplálkozás élettani kísérletek alapján arra lehetett következtetni, hogy a táplálékban a kémiai energiát szolgáltató tápláló anyagokon kívül egészen kis mennyiségben más anyagoknak is jelen kell lenniök, hogy a szervezet normális fejlődése biztosítva legyen. A vitaminok felfedezésében úttörő szerepe volt Eijkmann holland katonaorvosnak /1897/ aki kísérletei során madaraknak hántolt rizzsel való táplálással az emberen fellépő beri-beri-hez hasonló kórképet /polyneuritis gallinarum/ tudott előidézni és aki e betegség okát abban látta, hogy a táplálékból hiányzanak bizonyos anyagok, amelyek az idegrendszer anyag cseréje szempontjából fontossággal bírnak! Vissza