Előszó
A 60-as évek elején egy párizsi kisvendéglőben francia közgazdász barátaimmal ebédeltem. A szokásosnál hosszabban, mert nem tudták megérteni, miért államosítottuk a kis boltokat és vendéglőket, hiszen így ahhoz a munkához, amit azelőtt a kiskereskedő, vagy a kisvendéglős maga és felesége végzett, most jóval több ember kell. Meg hát az ilyen boltok és vendéglők helyiségéről, annak berendezéséről és karbantartásáról is most már az államnak kell gondoskodnia.
Arra, hogy ezek nem a szocialista termelési viszonyokat testesítik meg, egyszerűen legyintettek, mert náluk se a szatócs az igazi tőkés. Olyanok ezek - mondották - amelyek a kisipari tevékenységekhez hasonlóan nem csupán egyetlen termelési módba illeszkedhetnek be, hanem valójában mindegyikbe. A tőkés nagyipari, kereskedelmi, vendéglátóipari vállalatok igazán hatalmasak, mégis mennyire megférnek mellettük ezek is. Mert szükség van rájuk. És képzeljem csak el, mily egysíkú és egyhangú lenne nélkülük a ma oly változatos és oly színes párizsi utca. Miért gondoljuk hát - kérdezték -, hogy a szocializmusban csak a nagynak és a minél nagyobbnak van helye?
Valahogy a mezőgazdasággal is így lettünk. Csakis nagyüzemeket és egyre nagyobbakat akartunk benne látni. Lelkünk mélyén a háztájit meg mindenféle más kistermelést is inkább szükséges rossznak, az eszményi szocializmustól idegennek tekintettük, s ettől a beidegzettségtől nagyon nehezen tudunk szabadulni. Legfeljebb népgazdasági okokból kényszerülünk időnként kisebb-nagyobb engedményeket tenni.
Tétovázásunk egyik fontos oka minden bizonnyal az, hogy valójában még soha nem tisztáztuk igazán a kistermelés és kisvállalkozás helyét és szerepét a szocializmusban. Összeférhet-e vele mindvégig, s ha igen, hol és hogyan? Fejlesszük-e, és miként?
A mezőgazdaságban integráljuk-e, és hogyan? Miként kapcsolódjon a mezőgazdasági, vagy az élelmiszeripari üzemekhez. Milyen szervezeti formákat honosítsunk meg? Legyenek vagy ne legyenek kistermelői szövetkezetek? Megannyi nyitott és meg nem válaszolt kérdés.
Mert példa lehet a baksai Ezüstkalász Termelőszövetkezet integrált háztáji termelése is, de nem csodálkozom azon az állami gazdasági igazgatón sem, aki arról panaszkodott, hogy nagyon sokba kerül neki a kistermelői sertéssel, zöldséggel és gyümölcscsel való foglalkozás. Az ipari módon termelő 12.000 hektáros nagygazdaság csak kényszerből vállalkozhat erre.
Vissza