Visszaszámlálás

Fülszöveg

A költő mondja önmagáról:
„1944 nyarán, hétévesen, végigizgultam a Balaton fölött zajló légi harcokat. A rákövetkező télen pedig Budapest bombázását és a csatát a Városért. Tulajdonképpen itt kezdődött az életem, hiszen addig még nem is igen gondolkodtam. Számomra nincs is régi meg új, csak Élet van. S az élet lényege az ősembertől az űrhajósig ugyanaz: megmaradni és továbbadni a létet, a Szépségre s a Jóra való fogantatás jegyében. Ám ez békében sem sikerülhet harc nélkül. E küzdelemben voltam figuráns és zongorista, segédmunkás és karmester, kocsikísérő és zeneszerző, majdnem-csavargó és templomi orgonista. És, hitem szerint, mindvégig költő."
„Hét, hat, öt, négy, három... S a zéróval elindul valami. Valami, amivel megváltozik minden. Ha űrrakéta, akkor a világűr barlangos homálya, a csillagok cseppkövei között. Ha atomrakéta, akkor mindannyiunk békessége. Ha sorsunk űrhajója, akkor lelkünk indul hosszú útra. Meg kell változnia, meg fog változni valami. Talán a rettegés, mely elkísér mindenüvé, mely mellettünk ül mindenütt. A világ osztott a haragban. De ennek meg kell szűnnie. Erről szól ez a könyv. A bizonytalanságról, mely dérbe borítja kedvesünk csókját. Az örömről, melyről a katona sem tud lemondani. A béke szomjáról; beszélünk róla, de háború táncol a nyugalom álruhájában, s kivillantja vámpírfogait. Számoljuk hát a versek cseppköveit a titok barlangrendszerében, miközben suhanunk az Óriások Terme felé, ahol talán a Lét Tündére, talán a Halál Boszorkánya vár. Vagy mindkettő, hisz egy tőről fakad az élet és a halál is. De ne feledjük: mi vagyunk a legnagyobb Óriás! Hiszek az Emberben." Vissza