1.067.053

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Visszanézve

Beszélgetések Göncz Árpáddal

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Rendhagyó dokumentumkötetet tart a kezében az olvasó, aki e könyv segítségével minden eddiginél részletesebb és mélyebb betekintést nyerhet a rendszerváltás utáni korszak első köztársasági elnökének életébe. A gyűjteményes kötet aktualitását az adja, hogy Göncz Árpád 2007. február 10-én volt 85 esztendős.
Ez a kötet régi és új írások, rádióbeszélgetések ötvözetében törekszik a teljes életpálya felrajzolására. Ehhez tartóoszlopoknak Göncz Árpád Hazatérés című kulcsnovelláját és az államfői korszak három, irodalmi színvonalú és politikailag nagy jelentőségű beszédét választottuk ki. A kötetet záró szöveg arról "híres", hogy 1992. október 23-án nem hangzott el a Parlament előtt, mert füttyszó és bekiabálások zavarták meg az elnököt abban, hogy elkezdhesse az ünnepi beszédet.
A születésnap alkalmából papírra vetett új írások közül megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot két személyes vallomás. Az elsőben Göncz Árpádné, Göntér Zsuzsa asszony meséli el életét. Szavai nyomán egy... Tovább

Fülszöveg

Rendhagyó dokumentumkötetet tart a kezében az olvasó, aki e könyv segítségével minden eddiginél részletesebb és mélyebb betekintést nyerhet a rendszerváltás utáni korszak első köztársasági elnökének életébe. A gyűjteményes kötet aktualitását az adja, hogy Göncz Árpád 2007. február 10-én volt 85 esztendős.
Ez a kötet régi és új írások, rádióbeszélgetések ötvözetében törekszik a teljes életpálya felrajzolására. Ehhez tartóoszlopoknak Göncz Árpád Hazatérés című kulcsnovelláját és az államfői korszak három, irodalmi színvonalú és politikailag nagy jelentőségű beszédét választottuk ki. A kötetet záró szöveg arról "híres", hogy 1992. október 23-án nem hangzott el a Parlament előtt, mert füttyszó és bekiabálások zavarták meg az elnököt abban, hogy elkezdhesse az ünnepi beszédet.
A születésnap alkalmából papírra vetett új írások közül megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot két személyes vallomás. Az elsőben Göncz Árpádné, Göntér Zsuzsa asszony meséli el életét. Szavai nyomán egy olyan sors tárul fel, amely a történelmi kiszolgáltatottsággal szembefordulva és páratlan belső tartást sugározva tartja össze családját.
Szeretetéből bőven juttatva, sok száz fogyatékkal élő fiatalt is "kézen fogott" - egy jótékonysági alapítvány életre hívásával -, és példát mutatott arról, hogy egy sorsfordító történelmi változás kínálkozó lehetőségeit megtalálva, miképpen lehet a rászorulók segítségére sietni.
A másik, terjedelmesebb vallomás szerzője Mécs Imre, akit az 1956-os forradalomban való részvételéért előbb halálra, majd Göncz Árpádhoz hasonlóan életfogytiglani börtönre ítéltek. Egy ideig cellatársak is voltak, hat év múlva szabadultak. Sorsuk továbbra is összefonódott, családjukkal együtt mindketten a Kádár-korszak végéig viselték a bátor kiállás méltatlan következményeit, majd az ok közé tartoztak, akik aktívan részt vettek a rendszerváltás előkészítésében, szervezésében, és a legfontosabb eseményeinek megformálásában.
A Göncz Árpáddal történt első találkozástól napjainkig ívelően, Mécs Imre "párhuzamos emlékirata" filmszerűen pergeti le a közös események, élmények egymást követő tényeit, amelyekhez egyéni stílusú reflexiók csatlakoznak.
Göncz Árpád 1990 és 2000 között tíz esztendőn keresztül volt a harmadik Magyar Köztársaság első államfője, s eközben minden közvélemény-kutatás adatai szerint tartósan az ország legnépszerűbb politikusa. Ez a kötet - röviden utalva az írói és műfordítói életműre - elsősorban annak a politikusnak a portréját vázolja fel, akinek eseményekben, megpróbáltatásokban és sikerekben gazdag élete besorolja őt a magyar történelmet formáló, kiemelkedően haladó szellemű személyiségek közé. Az azóta eltelt több mint hat esztendő során bebizonyosodott, hogy személyét továbbra is általános megbecsülés és tisztelet veszi körül, életművét pedig tartósan a hazai közélet értékei között tartják számon. Vissza

Tartalom

Kuncze Gábor: Előszó5
Göncz Árpád: A "névtelen" magyar9
Göncz Árpád: Visszanézve13
Göncz Árpád: Hazaérkezés65
Zsuzsa asszony67
Göncz Árpád: Ötvenhat mindenkié80
Mécs Imre: Hosszútávfutók83
"Több igazság közül mindig az üldözött igazság igazabb." 1990. augusztus 12.103
"Olyan helyzetet, hogy feladjam, nem tudok elképzelni, de olyan helyzetet, hogy ott kell hagynom, mert a becsületembe ütközne, azt bármikor." 1990. december 25.127
"A félelem szemszögéből minden érthető." 1991. február 24.140
"Jó lenne nem a másik elítélésével foglalkoznunk, hanem a saját utunkat figyelnünk." 991. március 24.1153
"Egymagam a társadalmat megváltoztatni nem tudom, legfeljebb annyit tudok tenni, hogy a szavaimmal felébresztem a felelősségérzetet." 1991. április 21.167
"Magyarország visszanyerte szuverenitását. Valamit valamiért. Ez benne van a politikai életben, az emberi életben." 1991. június 16.180
"Nekem az a véleményem, hogy a politikusoknak tanulni kell a néptől, nem tanítani a népet." 1991. augusztus 25.195
"A 301-es már méltó formát öltött. Nem lehetett elkerülni, hogy rendbe hozzuk. Az eltemetettek hozzátartozóinak természetes igénye, hogy tudják, hol fekszik a hozzátartozójuk. Ez a kegyelet minimuma volt." 1991. november 3.208
"Bennem nagyon mélyen él a hit, hogy Magyarország sikerre van ítélve." 1992. január 12.219
"Nem hiszem, hogy vért vérrel le lehet mosni." 1992. március 27.232
"A cigánykérdés megoldása az óvodában kezdődik, és a cigánykérdés nem cigánykérdés, hanem magyarksérdés. Együtt élünk." 1992. szeptember 12.258
"A magyar parasztság ezer esztendeje mást se csinál, csak földet művel. Ha valakit nem lehet hibáztatni, hogy a mezőgazdaság színvonala visszaesett, akkor az a gazdálkodó." 1993. március 6.267
"Az első nap az arlingtoni temetőbe fölvonultak azok a csapattestek a lobogókkal, amelyek részt vettek a haláltáborok felszabadításában. Furcsa volt látni, hogy ezek között 10 vagy 12 vörös csillagos lobogó volt, és a katonák a Vörös Hadsereg egyenruhájában voltak. Ez nálunk ma Magyarországon elképzelhetetlen. Ott nem!" 1993. május 29.276
"Az ország visszanyerte szuverenitását. De abszolút szuverenitás nincs." 1993. szeptember 11.288
"Nekem egyvalaki hiányzott, Sándor Csikar. Ha utólag személyesen adhatom át neki a kitüntetést, nagyon szívesen vállalom, hogy utólag koccintsak vele." 1993. december 12.305
"A mindenkori államfő vércukorszintjét és vérnyomását a mindenkori miniszterelnök léte határozza meg." 2001. január 25.323
"De az embernek mindig visszabeszél az élet." 2006. december 21.339
Eörsi István: Még feljebb! - Göncz Árpádnak349
Benedikty Béla: Díszsorfal351
Donáth László: Akitől csak kaptam353
Érdi Sándor: A Göncz354
Esterházy Péter: Egy örök délután357
Fábri Péter: Született elnök358
Farkasházy Tivadar: Szívem szevet!358
Fejtő Ferenc: Göncz Árpádról Árpi bácsinak361
Gálvölgyi János: Mindenkiben él...363
Gerő András: Szerintem365
Dr. Gönczöl Katalin: A tartalék367
Görgey Gábor: A mosoly369
Halda Alíz: Béketeremtő megoldás371
Hernádi Judit: Jaj, ne! Segítség...373
J. Győri László: Minta értékkel375
Koncz Zsuzsa: Valaki376
Mészáros Tamás: az Első Ember378
Popper Péter: Apa, nem lesz baj? - Rossz órában Göncz Árpádnak380
R. Székely Julianna: Aki nem lép egyszerre382
Szabó István: Arckép - magyar tájban 384
Vásárhelyi Mária: A diktatúra ajándéka386
Vásárhelyi Miklós: Tíz perc szabadság - a tus alatt388
Zelki János: Volt egyszer...391
Az el nem mondott beszéd...393
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem