"...visszajöttem az öreg iskolához..."

Előszó

Különleges kötetet tart kezében a tisztelt Olvasó! Egyediségét igazán a kiskunfélegyháziak élvezhetik. A jó értelemben vett patriotizmus „gyermeke" ez az alkotás. Móra Ferenc Kiskunfélegyháza szülöttje, itt volt kisgyermek, itt töltötte diákéveit, itt írta első műveit, innen indult karrierje.
Kapus Béláné, Lenke Asszony, az egykori Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója, Kiskunfélegyháza polgára, aki Móra gyermek- és diákéveit rendezi kötetbe, a gyökerekhez nyúl vissza.
A helytörténet ismerete, a hagyományok ápolása mindannyiunk számára fontos feladat. „Akinek nincs gyökere, azt elfújja a szél". Létünk a múltunkon alapszik. A múlt megismerése segít a jelenben, és utat mutat a jövő felé. Az „időutazás" fontos tényezője, hogy a valóságot tényszerűen, hitelesen rögzítsük.
Ezen könyv nagy erénye a hitelesség. Többnyire maga az író vall benne gyermekéveiről, diákkoráról, élményeiről. Éveiről, amelyeket egykor annak az iskolaépületnek a falai között töltött, amely most az ünneplő Constantinumnak ad helyet.
A gyermekévek mindenki számára meghatározóak. Így volt ez az író esetében is. A családi ház békéje, derűje, az iskola melegszívű tanítója mosolyog vissza a könyvlapokról Móra elbeszéléseiből. S ez a derűs életigenlés jelenik meg későbbi műveiben is, még ott is, ahol már az élet kesernyés realizmusa társul a családi idill mellé.
A nagy dolgok az apró kis részletekben bújnak meg. Móra Ferenc ezen kis „életmorzsákat" ragadta meg. A nehézségek közepette is méltóságukat megőrizni tudó, egyszerű emberek és kisvárosi gyermekek az ő elbeszéléseinek hősei. Az emberi léptékű, mosolygó szeretet, a szelíd derű sugárzik még a legnagyobb nyomort bemutató írásokból is. Fogadják nyitott szívvel Móra Ferenc örökértékű tanítását: „A szeretet az élet!"
S forgassák gyakran, szeretettel Kapus Béláné munkáját, melyet ezennel ajánlok szíves figyelmükbe. Vissza