Vissza Matuzsálemhez/Caesar és Cleopatra

Előszó

Vissza Matuzsálemhez

A hitetlen félszázad.
A darwinizmus hajnala.
A mult század hatvanas éveinek elején, mint kis fiú, dajkámmal betértünk egy kis könyvesboltba, amely újság- és papírüzlet is volt egyúttal, a dublini Camden Streeten, amikor nagyon ünnepélyes és komoly képpel, benyitott egy idős ember, a pulthoz lépett és fontoskodva így szólt:
- Megkaphatom a híres Buffo munkáit?
Saját műveim akkoriban még megiratlanok voltak, mert különben megeshetett volna, hogy a boltoskisasszony teljesen félreértvén őket, »Az ember és felsőbbrendű ember« egy példányát nyújtja át az idős úrnak. így azonban rögtön tudta, mit óhajt az illető. Ez még az 1870-iki közoktatásügyi törvény előtt volt, amely már olyan boltoskisasszonyokat nevelt, akik tudnak ugyan olvasni, de nem értenek meg semmit. A híres Buffo nem humorista volt, hanem Buffon, az ismert természettudós. Abban az időben a művelt gyermekek époly jól ismerték Buffon természetrajzát, mint Aesopus meséit. És egyetlen gyermek sem hallotta még azt a nevet, amely azóta a köztudatból teljesen kiszorította Buffont: Darwin nevét.
Eltelt tíz esztendő. A híres Buffon el volt feledve ; én kétszer olyan hosszú és kétszer olyan idős lettem s eltávolodtam őseim hitétől.

Részlet a Caesar és Cleopatra c. kötetből:

Első felvonás

Októberi éjszaka Egyiptom szíriai határán, a XXXIII. dinasztia alkonyán, római számítás szerint 706-ban, utóbb keresztény időszámítás szerint Kr. e. 48-ban. Kelet irányában nagy ezüstös szikrázással kezdődik a holdfényes éjszaka. A csillagok és a felhőtelen égbolt nekünk is kortársaink, csakhogy itt tizenkilenc és fél századdal ifjabbak, ami azonban egy csöppet sem látszik meg rajzuk. Alul, a földön, a civilizációnak két nagy hátránya látható: egy palota és katonaság. A palota régi, alacsony, szíriai meszelt vályogépítmény s nem olyan csúnya, mint a Buckingham-palota, s az udvaron levő tisztek sokkal civilizáltabbak a mai angol katonatiszteknél. Például nem ássák ki és nem csonkítják meg halott ellenségeik tetemét, mint mi kiástuk Cromwellt és a mahdit. Két csoportban állanak. Az egyik csoport a kapitányának, egy Belanor nevű ötven esztendős bajnoknak a játékát figyeli, aki lehajolva kockázik egy huncutképű, fiatal, perzsa ujonccal: dárdája a térde mellett fekszik a földön. A többiek egy testőr körül állanak, aki éppen most fejezett be egy sikamlós történetet (ahogy ma is szokás angol kaszárnyákban), amelyen csupa főrangú családból való, ifjú egyiptomi testőr, gyönyörűen fölfegyverkezve és fölszerelve s egy csöppet sem angolosak, mert nem szégyenlik az egyenruhájukat és jól érzik benne magukat. Sőt szinte tüntetően katonák és igen nagyra vannak azzal, hogy nem tartoznak a civilek osztályához. Vissza