Vissza a forrásokhoz

Előszó

Részlet a könyvből:
"Függesszük fel egy pillanatra azt a kérdést, hogy létezik-e, létezett-e „első Forrás-nemzedék". Az a tény, hogy egy interjúkötet erejéig ismét egymás mellé kerülnek azok a szerzők, akik az ötvenes évek végén közel egyszerre kezdtek publikálni a romániai magyar lapokban, még nem állásfoglalás. Inkább egy probléma felvetése. Megváltozik-e valami, ha az állító mondat helyett - „a Forrás első nemzedéke létezik" - a tagadó verziót mondom ki? A Vissza a Forrásokhoz című interjúsorozatban megszólaltatott szerzők többsége érdekes módon a mondat tagadó verzióját fogadja el. Ha a kérdésekre adott válaszaikat elemezzük, kiderül: több dolgot is állítanak ezzel a tagadással.
Egyrészt azt, hogy számukra nincs relevanciája az irodalom „nemzedéki" megközelítésének - minden alkotónak „egyéni ideje" van, mondja például Lászlóffy Csaba. Egy mű sohasem attól értékes, hogy valamely nemzedéki akcióterv része, hanem önmagában, éppen olvasódó könyvként. Másrészt azt is állítják, hogy az ötvenes évek végén fellépő fiatal íróknak nem volt „nemzedéktudatuk". Nem fogalmaztak kiáltványokat, nem hoztak, nem hozhattak létre maguknak saját folyóiratokat, fórumokat. Egy gyanakvóbb olvasatban ugyanakkor azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy e fiatalok jelentkezésekor, az irodalmi életbe való belépésükkor még nem létezik a Forrás-sorozat. A tagadás tehát arról is szólhat, hogy: létezett ugyan „valami", de az nem Forrás-nemzedék volt." Vissza