Viski László emlékkötet

Előszó

Rendhagyó összejövetel ez a mai. A magyar jogásztársadalom ritkán szokott tudományos emlékülést rendezni. Ezt a szokást indokoltan szakítjuk most meg. Nem kell ürügy és nem kell alibi hozzá. Olyan kollegánkról és barátunkról emlékezünk meg, akinek érdemei nem mondvacsináltak, akinek tudományos teljesítménye nem koholmány. Kortársai élénken emlékeznek rá és személyiségére. Pusztán személyiségéről beszélni igen nehéz volna, mert ő tevékeny ember volt és teljesítményével hagyott emléket bennünk. Róla szólva azonnal büntetőjog-dogmatikáról, kriminalisztikáról, közlekedési büntetőjogról, vagy kriminológiáról kezdünk beszélni. Viski László az volt, amit csinált: tudós büntetőjogász és emberi érdemei is tudósi érdemek.
Jogászi és tudósi pályája akkor kezdődött, amikor a büntetőjog társadalmi szerepét eszközszerepre, a korlátlan hatalom kiszolgálásának szerepére degradálták. Amikor a jogászi lelkiismeret didergett. Amikor a szocializmushoz való hűség hivatalosan elvárt bizonyítéka a sztálinizmus elfogadása és gyakorlása, vagyis a marxizmus humanista változatának megtagadása volt. Amikor a gondolkozás és a lelkiismeret egyéni szabadsága csak a bölcs tanítómesterek követését jelentette, a gondolatok gyülekezési szabadsága, mint közösségi szabadságjog csak abban a formában létezhetett, hogy az erről való lemondást kollektíven ünnepelhettük. Amikor a büntetőjog értékhordozó, egyéni és kollektív szabadságot garantáló alapelvei csak búvópatakként létezhettek. Amikor a büntetőjogtudomány értékválasztása: az egyéni és kollektív szabadság garantálása csak rejtve és rejtőzködve létezhetett. A tényállástanban. Vissza