Viski Balás László festőművész gyűjteményes kiállítása

Előszó

Érett művész képeit, rajzait gyűjtötte egybe az Enrst Múzeum kiállítása. Viski Balás László neve, nem kevés műve ismeretes, de az itt bemutatott mintegy húsz évi anyag, - ezen belül az utóbbi három év alkotásai - új oldaláról mutatják be művészetét. A kiállítás három részre osztható. Régebbi és újabb oljaképekre, és - műfajilag - grafikára. Jóllehet a festményanyag kettéválása gyökeres, amit a méret megváltoztatása is jelez, ha körültekintünk a termekben, nem az elkülönülés tűnik fel, hanem a művek teljes egysége. Közös minden képen a nagyfokú érzékenység és harmónia, gondolatban, kompozícióban, színekben. Fejlődésének útja zökkenésmentesen egyenletes. Előadása hűvös, a szevendély visszafogott, bár nem hiányzik, hiszen ez hajtja előre művészetét, mégis - lírai elemeivel együtt - elsősorban intellektuális ez a festészet. Itt nincs kapkodás, véletlenül sikerült eredmény, vagy nekifutások utáni ernyedt dolgavégezetlen megtorpanás. Olajfestményei - ismételjük - két részre oszlanak. Nagyméretű tábláin csendéletet, figurákat látunk, vagy nőalakot csendéleti résszel együtt. A régebbi posztimpresszionisztikus felfogású képeinek sajátsága a látványon túlmutató, többnyire érzelmi tartalom, melynek megjelenése egyfajta statikus mozdulatlanság. A figura, akár a csendélet tárgya, mozdulatlan. Előadása egyértelműen festői, a kompozíció csak nagyon mélyen érződik az egymásba olvadó puha foltok mögött. Az ábrázolás sejtelmesen odavetett, légies, nagyon finom ecsetvonásokkal történik, de kiszámított biztonsággal. Határozottan színekre épített, festészet, de idegen tőle a harsogás, a tarkaság, de a tompított, ökonomikus színkezelés is. Festészetének korábbi szakaszát, úgy érezvén, hogy ezen a módon már mindent elmondott, természetes érlelési folyamattal lezárta. Vissza