Visegrádi esték

Fülszöveg

Az 1848-ban fellobbant, dicsőséget, majd kínszenvedést osztó szabadságharc sokáig izgatta és mindmáig foglalkoztatja a közvéleményt. "Szenvedélyes viták folytak, olykor a történelmi hitellel mit sem törődve - írja Féja Géza. - A kor hőseit nem viszonyították az egész történéshez, inkább kiemelték, és kedvenc eszményeik vagy vérbő ellenszenvük sugalma szerint alakítgatták. Így azután eljutottunk a tündöklő hérosz és a sátáni bűnbak legendájához, és megfeledkeztünk a felelősség igazságos megosztásáról. A másik mulasztás az előbbi édes gyermeke: a hősben és a bűnbakban egyaránt nem látták meg az embert, a humánum természetes fényeit és árnyait. Regényem ezeket a mulasztásokat igyekszik jóvátenni."
A szabadságharcban belső küzdelmek is folytak, s végzetes hatásúnak tekinthetjük, hogy két, nagy képességekkel megáldott férfiú, Görgey és Kossuth szembekerült egymással. A fegyverletétel 1849 nyarán már olyan kényszerűség, melyet a legkiválóbb adottságokkal sem lehet megfellebbezni. Talán... talán megelőzni lehetne, ha az egymást kiegészítő képességek egymást erősítve szövetkeznének a legnehezebb feladatokra. De Kossuth "megvonja emberi bizalmának tartósságát, folytonosságát" Görgeytől. Féja Géza nem vitatja Kossuth történelmi nagyságát, s nem akarja helyébe a "bűnbakot" feltolni, csak éppen azt a fekete legendát oszlatja el, melyet itthon és az emigrációban oly makacsul szőttek Görgey alakja köré - s azt a drámát mutatja be, melyet a bizalmatlanság kezdett kibontani, a fegyverletétel és az árulás vádja pedig gyötrelmessé mélyített, s melyre Görgey a sorstól még a rendezhetetlen magánéletet kapta ráadásnak, beteg fiúval, joggal vádaskodó "törvénytelen" lánnyal, kusza szerelmi viszonyokkal, rajongó és elforduló testvéröccsel s korántsem oktalan lelkiismeret-furdalással.
Féja Géza új regényében a dialógust juttatta meghatározó és megújító funkcióhoz. A Visegrádi esték minden fejezete nagy lélegzetű és drámai feszültségű párbeszéd, Görgey sorsába és tragédiájába s a szabadságharc eseményeibe, országos drámájába ezeknek a párbeszédeknek az indulati és intellektuális szikrázásánál láthatunk bele. Ebben az izgalmas dialógussorozatban teremtődik meg az a történeti és lélektani folytonosság is, mely nem egyéb, mint az igazi epika mélyárama. Vissza