Visegrádi építésztáborok

Előszó

ELŐSZÓ Húsz éve, Párizs, Prága, Dutschke, Joseph Beuys után, mire Kelet-Európában megszületett az álvalóság az ideológia és a terror házasságából, mire elveszett minden remény egy igazságosabb társadalomban, mire szétverték a vendéglőkbe és klubokba visszavonult forradalmi csoportokat, melyek hittek a hármas tagozódású társadalom gondolatában, és egy fürdőkádba "fulladt" Dutschke valahol Hollandiában, elkezdődött a Visegrádi Tábor. Mi volt ez és mi volt a cél? A "megvalósult szocializmus" a hetvenes évek végére atomjaira bontotta a társadalmat. A kisemmizett tömeg, az életfeltételek biztosítása céljából, vagyontalanul és értelmes munkafeltételek nélkül csöndben - a hatalom tudtával persze - hozzákezdett a második társadalom, a második gazdaság felépítéséhez. Az atomjaira bontott tömeg hozzáfogott a rejtezett léthez. Lemondott a társadalmi együttműködés valóságáról, láthatóságáról, szavalta a "szocialista együttélés" virtuális valóságát, és illegálisan gyarapodott fusival, háztájival, üzemi szarkasággal, ki hogy tudott. Ebben a légkörben hirdettem meg a Bercsényi Kollégiumon keresztül építészhallgatók számára a visegrádi nyári tábort. Dr. Madas László az Állami Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója, támogató főnököm adta a helyet, ha kellett anyagot, és szerezte meg a rendőrség engedélyét. A bányaudvar lett a helye a pályázatokon nyertes tervek kiviteli munkáinak, a tábornak. Itt lehetett megismerni az együttélés elemi szabályait, az étkezés, a munka, a szerelem, a barátságok drámáját, és a közös akarattal elvégzett munka örömét és büszkeségét. De itt lehetett megtanulni tervek alapján építeni a Váci Révnél, a Mogyoró hegyen. És itt lehetett megtanulni, hogy mi a különbség a szocialista, kötelező almaszedő tábor kontraszelektív őrülete és a természetes szelekció megfellebbezhetetlen értékrendje között. A Visegrádi Táborokban több száz fiatal építész fordult meg az évtizedek során. Belőlük vált ki az a társaság, akik ma harmincöt-negyven évesen a magyarországi szerves építészet erősségét jelentik, s azok is, akiknek a tábor belső szabadságuk és józan eszük kialakulásához kellett csupán. Vissza