Visegrád - Fellegvár

Előszó

A vár legkorábbi részeinek megépülése IV. Béla királynak és feleségének a tatárjárás utáni, az ország védelmét fokozó építő tevékenységéhez köthető. Az 1246-1247 körül meginduló munkák költségeit Mária királyné a niceai görög császári házból magával hozott ékszerei árából fedezte. Nem véletlen, hogy a királyné visegrádi tartózkodására vonatkozó egyetlen adat éppen a vár megépülésének időszakából való, ugyanis 1251-ben keltezett innen egy oklevelet. A királynénak az építkezéssel az volt a célja, hogy a magas hegycsúcson, nehezen megostromolható helyen vár álljon, ahol ellenséges támadások idején a környékbeliek, de főként a Nyulak-szigeti kolostor apácái menedéket találjanak. A fellegvárral egyidejűleg épült ugyanis a Nyulak-szigeti (a mai Margit-sziget) dominikánus apácakolostor, amely 1252-1253 körül lett nagyjából kész. Ekkor költözött oda Margit királylány, akit szülei fogadalma alapján négy éves kora óta, a veszprémi dominikánus zárdában apácának neveltek. A visegrádi és Nyulak-szigeti építkezések feltehetően párhuzamosan folytak, és befejezésük időpontja is valószínűleg egybeesett. A király 1259-ben, az addigra már elkészült várat, Pilis megyével együtt a királynénak adományozta.
Az 1250-es évek elején kezdődhettek, és legkésőbb az 1260-as évek derekáig húzódhattak az alsóvár építési munkái. Ennek megépítésével IV. Béla király már annak a védelmi koncepciójának egy részét valósította meg, amely szerint az esetleg újra támadó tatárokat az ország közepén, a Duna mellett épülő várakkal szándékozott feltartani. Vissza