Visegrád

Előszó

Ez a könyv az IDŐ-ről és az időről szól. Az IDŐ-ről, azaz a KRONOS-ról, amely a kronométer pontosságával és érzéketlen kérlelhetetlenségével másodpercről másodpercre tántoríthatatlanul halad előre és amely soha vissza nem fordítható, noha állandóan ismétli önmagát. És az időről, azaz az időjárásról, amely szeszélyességével és bohóságával, simogató lágyságával vagy éppen kegyetlen erejével ugyan szintén másodpercről másodpercre halad előre hol lassan baktatva, hol vadul rohanva, de amely soha de soha nem ismétli meg önmagát.
Ez a könyv az IDŐ és az idő kooperációját és küzdelmeit, barátságát és harcait mutatja be képekben. Ha úgy tetszik, akár történelemkönyvnek is felfogható, amely a 2006-os év IDŐ-haladásának és időjárásának a történetét, a kettő barátságát és ellentéteit illusztrálja megragadott pillanatok képi rögzítése révén. Teszi mindezt úgy, hogy közben sem a fotózott tárgy (a Fellegvár) nem változik, sem a felvétel nézőpontja (nyugat).
Az összes felvétel a visegrádi fellegvárról készült, egyetlen nézőpontból, a Duna túlpartjáról, Nagymarosról, annak is egyetlen, azonos pontjáról, amely a Fellegvárhoz képest pontosan nyugatra helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi és őszi napforduló táján a Várhegy mögül kel a Nap, csodálatos színjátékot produkálva a hol rohanó, hol csak tétován ácsorgó hajnali felhők drapériáin. De jelenti azt is, hogy a vár mögül bukkan ki a telihold ha felhőtlen az égbolt, egy éppen felszálló vagy landoló UFO érzetét keltve. És végül jelenti azt is, hogy a lenyugvó Nap utolsó bágyadt vörös sugarai épp a várat találják telibe, vöröses fényruhába öltöztetve azt, miután esetleg egy délutáni záport követően szivárványt varázsoltak a Várhegy köré. Amikor pedig leszáll az éj, a kivilágított Vár mozdulatlan koronaként uralkodik a nyugalomba borult tájon. Ám az idő ilyenkor sem nyugszik, hol felhők borítják be, hol csak fátyolba öltözött felhőlánykák táncolják körül a fényesen világító fellegvárat.

Az IDŐ mérkőzik az idővel. Vissza