Vírusok az élő anyag körforgásában

Fülszöveg

Sinkovics József a nagyvilág orvostudományának kiemelkedő magyar személyisége. Szenvedélyesen elkötelezett nagyhírű kutatója a virológia, az onkológia és az immunológia tudományának, de ugyanakkor elhivatott gyakorló orvos is, aki naponta órákat tölt el a betegágy mellett. Széleskörű tárgyismerete lenyűgöző - amint jelen műve is tanúsítja. E tudásanyag azonban nála nem fullasztó teher, hanem az eredeti alkotás eleven forrása.
Sinkovics József 1924-ben született Budapesten. Szívóssága, bátorsága, csillapíthatatlan mdásszomja éppúgy, mint kikezdhetetlen becsületessége tisztes polgári családi hátterében gyökerezik. Fiatalon megözvegyült édesanyja bölcs szeretettel és nagy áldozatok árán nevelte fel két fiát és adott kezükbe egyetemi diplomát. Sinkovics József 1948-ban lett orvosdoktor a Pázmány Péter Tudományegyetemen; a Mikrobiológiai Intézetben kezdte el virológia! kutatásait. Az itt bekövetkezett tragikus „szérumszerencsétlenség" kapcsán 1950 nyarán az ÁVH őt is letartóztatta.... Tovább

Fülszöveg

Sinkovics József a nagyvilág orvostudományának kiemelkedő magyar személyisége. Szenvedélyesen elkötelezett nagyhírű kutatója a virológia, az onkológia és az immunológia tudományának, de ugyanakkor elhivatott gyakorló orvos is, aki naponta órákat tölt el a betegágy mellett. Széleskörű tárgyismerete lenyűgöző - amint jelen műve is tanúsítja. E tudásanyag azonban nála nem fullasztó teher, hanem az eredeti alkotás eleven forrása.
Sinkovics József 1924-ben született Budapesten. Szívóssága, bátorsága, csillapíthatatlan mdásszomja éppúgy, mint kikezdhetetlen becsületessége tisztes polgári családi hátterében gyökerezik. Fiatalon megözvegyült édesanyja bölcs szeretettel és nagy áldozatok árán nevelte fel két fiát és adott kezükbe egyetemi diplomát. Sinkovics József 1948-ban lett orvosdoktor a Pázmány Péter Tudományegyetemen; a Mikrobiológiai Intézetben kezdte el virológia! kutatásait. Az itt bekövetkezett tragikus „szérumszerencsétlenség" kapcsán 1950 nyarán az ÁVH őt is letartóztatta. Noha neki az ügyben semminemű szerepe nem volt, a koncepciós eljárás során (melynek vizsgálati szakában az intézetvezető, Faragó professzor belehalt a brutális vallatásba), 8 évre ítélték. Tartására jellemző, hogy „A víruskutatás alapjai" c. kitűnő (hazánkban e nemben első) könyvét mint a Váci Börtönkórházban dolgozó politikai elítélt írta meg. A terror enyhülésével ítéletét „bűncselekmény hiányában" megsemmisítették és így 1953 legvégén szabadult, majd az OKI vírusosztályán folytatta sikerrel kutatásait. Az 56-os forradalom vérbefojtása azonban arra kényszerítette Sinkovics dr-t, hogy könyvének német kiadásával a hóna alatt november végén elmeneküljön hazájából. Bécsből értesítette Sabin professzort, aki munkássága ismeretében postafordultával biztosított számára egy Rockefeller ösztöndíjat; 1958-ban már cikke jelent meg a Nature-ben. Amerikában kezdettől számos jó állásajánlatot kapott. Ö azonban mindenképp meg kívánta valósítani régi álmát, hogy egyidöben legyen kutató és orvos. Ezért elsőnek az utóbbihoz szükséges „license"-t szerezte meg. Tudósi karrierje az USÁ-ban meredeken ívelt fel. Mindmáig közel 600 önálló tanulmányt publikált - s ez még mindössze csak mennyiségi adat. Szülőhazájának tudományos életével - mihelyt tehette - felvette a kapcsolatot, sok magyar munkatársat választott. Számtalan kitüntetésben és elismerésben volt része; az MTA azonban csak nagy késéssel 1993-ban tisztelte meg (önmagát) azzal, hogy külső tagjává fogadja.
Ha ezek után feltesszük Sinkovics professzornak a kérdést, tudományos elismerései közül melyiket tartja a legértékesebbnek, ő egy rövid történettel válaszol: „Olaszországi kongresszuson történt 30 éve. Anyámat is meghívtam Budapestről. A megnyitót egy remek színházban tartották, de a terem hamar megtelt, ezért a közönség egy része a páholyokban kezdett elhelyezkedni. Mi is a jobb első páholyba jutottunk be. Anyám lépett be először. Ekkor a közönség felállt és tapsolni kezdett. Ö bájos mosollyal integetve viszonozta ezt, majd leült. Rémülten súgtam neki: Gyorsan menjünk máshová: ez itt a díszpáholy! Csodálkozva nézett rám és ezt mondta: Pedig azt hittem, hogy azért tapsoltak meg, mert a Te anyád vagyok! Anyámnak ez a mondása volt a legnagyobb elismerés amiben valaha is részem voh." Vissza