Előszó
PANASZ.
Nem, nem! - Hiába, mindhiába már...
Egy-egy ütem még néha visszajár,
kapok utána, vágyón, szomjasan,
de csak féltrilla... s aztán vége van.
Gyötröm magam: jaj, hogy is volt...
Tovább
Előszó
PANASZ.
Nem, nem! - Hiába, mindhiába már...
Egy-egy ütem még néha visszajár,
kapok utána, vágyón, szomjasan,
de csak féltrilla... s aztán vége van.
Gyötröm magam: jaj, hogy is volt tovább..
S mind hasztalan:
már nem tudom a pillangók dalát!
Pedig emlékszem ... könnyű szárnya volt,
benne zengett a kéklő, égi bolt,
virágról kellett volna énekelnem,
pacsirta-himnusz kerekedett bennem,
anyámnak szelíd szeme biztatott
s már-már kizengett, már-már csattogott
a diadalmas, kikeleti dal;
s akkor - egyszerre szörnyű ércmoraj:
százezer ágyú bömbölt a világba
s bennem rekedt a dalom, mindhiába...
Orkán sodort aztán s én mentem, mentem,
a régi dalból mindent elfeledtem,
hajrát bőgtem és imákat dadogtam,
kárpáti erdőn sírva viaskodtam,
öt évig láttam záporát a vérnek
Vissza