Virradat a ceruza körül

Fülszöveg

Lubomír Feldek kétségkívül a mai szlovák költészet egyik legsajátosabb, legvonzóbb alkotóegyénisége. Az ötvenes évek második jelének termékenyítő szellemi konjunktúrája idején indul, s a világnyitottság, a kísérletező kedv azóta is fontos ismertető jegye.
Sokoldalú tehetség: elsősorban költőként ismert, de tudunk drámakísérletéről is. Műfordításaiért 1973-ban Frano Král-díjat kapott, gyermekeknek szánt verses művei, játékai pedig a műfaj csúcsát képezik a szlovák irodalomban.
Az 1958 táján feltűnt s a szlovák költészetet szinte megújító ún. nagyszombati kör (nevezték metafora-iskolának is) vezető egyénisége volt, s ő valósította meg a legteljesebben és legtisztábban a kör programját: a metaforát a vers strukturáló elvévé tette.
A modern nagyváros (s a város tudatában emlékként, ősképként élő falu) élet anyagából, más művészeti ágak élményéből, tudományokból, filozófiákból, mítoszokból építkező versei tulajdonképpen vers-metaforák. Nem szimbólumok, s nem is allegóriák. Nincs bennük semmi sejtelmes és semmi rejtett mondanivaló, sőt céljuk éppen a sejtelem, a rejtély felszámolása, tehát kardinálisán a költői megismerés. Feldeket azonban nemcsak a lírai megismerés tárgya izgatja. Izgatja a megismerés természete is. S a tükrözés tükrözésének megkísérlése különös avantgarde ízt ad ennek az egyébként realista költészetnek. Vissza