Virradat

Előszó

A szerző arra kért, írjak előszót munkájához. Szívesen tettem, mert nagynak és szentnek látom a célt, amit az író elérni akar regényével: a hangoskodó magyar ifjúság előtt a csöndes, nagyon komoly munka útjára rámutatni, amit a történelmi időkben vergődő hazája kíván tőle. Izgalmaktól lüktető, szertelen fantáziában tobzódó lázálom ez a regény, amit - ha egyszer kézbevett, - csak az utolsó szónál tud letenni az olvasó. De ha lázálom is, tanulsága a regény hősének, Béldy István tanárnak ajkáról nyolcvan ifjú tanítványához a könyörtelenül reális életre szól:
"- Ne menjetek az utcára és ne akarjátok oktalan, gyerekes lármával szenvedéseinkre és nyomorúságunkra figyelmeztetni azt a világot, melynek füle úgyis süket minden jajkiáltásunk számára. Tanuljatok éjjelt és nappalt egybevetve. Legyen mindegyitek tudósa annak a foglalkozásnak, amely elődeitek számára talán csak mesterség volt csupán. legyetek jobb orvosok, mint az oláhok, jobb mérnökök, mint a szerbek, jobb ügyvédek, mint a csehek. És várjatok. Várjátok meg, míg a magyar géniusz megjelöli számotokra a felszabadulás egyenes útját. És akkor, ha szólít benneteket, készen álljatok valamennyien."
Szeretném, ha a magyar ifjúság is ezt a tanulságot vonná le a regényből, ha Béldy István tanítása lelke mélyéig hatna és követné azt. Akkor talán mi öregek is megérnénk a virradatot.

Pécs, 1934. április 26.
Fischer Béla
Baranyavármegye alispánja, A Janus Pannonius Társaság társelnöke. Vissza