Előszó
Részlet a könyvből:
Leányintézet.
A kisleánynak olyan Nagy Konstantinos álmai voltak az intézetről, lángolva álmodta meg már ezerszer is a körírást, de a szimbólum még homályban maradt. Most a kapu előtt állott az apjával, aki türelmetlenül ócsárolta az intézet rendjét.
- Tíz perce, hogy csengettem és híre-hamva sincs a portásnak!
- Sok dolguk lehet, apus, - vélekedett Vera és kihúzva karját az apjáé alól, elsietett a hosszú, szürke épület mentében.
- ,,E jelben győzni fogsz, e jelben győzni fogsz" - fűtötte magát a félhangosan kimondott gondolattal, mert elvégre mégis csak lehangolóan hatott rá az otthontól való búcsú és hátha valami tényleg igaz az intézeti élettel már végzett nénje rémképeiből?
Eh, biztos, hogy annyi szent akarattal le fogja őket győzni, de hol van már a jel, amelyhez alkalmazkodnia kell majd odabent? íme! Valami feketéllett a fal mezején! Szénnel felfirkált ábra ...
Vera izgulva lépett közelebb. Istenem, hát egy hiba volt, s hogy semmi kétség se foroghasson fenn a dilettáns rajzoló szándékát illetőleg, világos betűkkel írta a rajz fölé:
"Libavár".
Vera felháborodva hívta oda az apját.
- Nézd, hát szabad ez? Ügy-e, meg fogják büntetni, aki tette?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal