Palatkai népzene I.

Előszó

Magyarpalatka az erdélyi Mezőség középső részén található. A Palathka névalak 1296-ból fordul elő először. Ma nagyobbrészt románok, valamint magyarok és cigányok lakják. "A Mezőség a Kis- és a Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti kopár, közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló terület a régi Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyék egymással érintkező vidékein fekszik.
A mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi nagytáj őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos újabb erdélyi tánc- és zenestílust. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el, s ezeket erős válogatással olvasztotta magába. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A táncok és táncdalok állandó csereberéje következtében a Mezőségen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül. A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású - jobbágyi, kisnemesi és mezővárosi - közösségek árnyalatnyi különbségei is. A nemzetiségek, a falvak és falucsoportok eltéréseiben a közép-erdélyi tánc- és zenestílus fejlődési fáziskülönbségeit szemlélhetjük." A Mezőség a magyar néprajzkutatás sokáig elhanyagolt területe volt. Éppen zenei és táncbéli gazdagsága lett figyelemébresztő.
A cigányok nagyobb tömegű feltűnése Európában a 15. századtól igazolt. Erdély területéről első okleveles említésünk 1568-ból való. A 15-18. században nevelődtek bele környezetük zenei hagyományába. A cigányzenekarok a 18. sz. második felében váltak általánossá Magyarországon. Vissza