Előszó
Szent természet! dajkálkodó anyám,
szeretlek én kimondhatatlanul!
gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sajad, ha hall.
tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel mint...
Tovább
Előszó
Szent természet! dajkálkodó anyám,
szeretlek én kimondhatatlanul!
gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sajad, ha hall.
tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel mint a fürge méh,
Megkönnyebbűlök karjaid között,
Ha szívem bú, szemem köny terhelé.
Járok sivatag szikla-ormokon,
Hol a tél örök hóágyat vete;
Zuhatagok kőpárkányára von
A mélység vonzó vad igézete
Eltekintek a sugár fenyveken,
A kis mohon, kit a vén szirt növel:
S magam mindig boldognak érezem
A fenséges természethez közel!
Vissza