Virágnyitó szerelem

Előszó

Részlet a könyvből: Errefelé, a tanyavilágban, a késő esti órákban csak a kutyaugatás jelzi az életet. A sovány akácfák mögé bújt, szétszórt parasztházak ablakában korán kialszik a fény. a parttalan nagy égen, a messzi magosságban haloványan pislogó csillagok gyulladnak - egy-egy madár csivog fel valahol, aztán mélységes mélycsöndű éjszaka támad. Kotászéknál is alszanak már. A vendég Terus ágya felől is csak halk szusszantások hallatszanak, az öregek ágyában pedig, mintha fésűre tett selyempapíron, a szegény gyerekek szerszámján muzsikálna valaki, zöngve lélegzik az öreg paraszt. Mellette e felesége kerek, fehér képéből kicsucsorított szájjal, hangtalanul alszik. Csak Anka forgolódik még, sóhajt egy picinyt, de az sem segít, nehéz marad a szíve. Könnycseppet dörzsöl szét a szemében és belefúrja magát a párnába. Egészen elvész a nagy dunna alatt, csak szőke varkocsai maradnak kívül. Vékony, fehér arcára végre ráborul az álom szelídsége. Felkél a hold is. Nagy, ezüst tányérja lassan előúszik a fátylas felhők mögül, és amint magasabbra emelkedik, indig jobban megvilágítódik az őszi táj. Az akácfák lobját beezüstözi, az alacsony házak fala makulátlan fehérnek látszik, mintha most meszelték volna frissen. Pedig az idén nem telt rá sem idő, sem kedv. Alszik a világ. A tyúkól felől nesz hallatszik, álmában felkotyog egy tyúk, a kutya ébredve kiáll a ház elé, nyújtózik, ásít, halkan vakkant egyet, de mivel nincsen kire ugatni, visszaheveredik, előrenyújtott lábára fekteti a fejét és várja, hogy hajnalodjék. Vissza