Kiderül, hogy mi vagyunk azok a Körtvélyesék, akik Veszprémből Pestre költözködtek, és most az új (egyébiránt százéves) lakásukat takarítják. Mindennek az oka egy bizonyos ősz király, aki túrázni akar | 5 |
Arról van szó, hogy miért vagyok ideges, és a felnőttek miért néznek hülyének? Említés esik bizonyos mályvaszínű csempékről, amelyek csak a szülőket izgatják. Engem meg az, hogy mihez lehet tehetségem? | 9 |
A hosszú szárú műrózsákból nem mindig lesz szép emlék. Néha inkább nagy balhé. Megismerkedem egy kedves, szép meg egy csúnya, undok tanárnővel. Mit gondoltok, melyik lesz az új ofőm? Szóba kerül a Dédó-féle forintpótló mértékegység, különös tekintettel a zsebpénzemre, amit vagy még meg sem kaptam vagy már kölcsön is kérték | 13 |
Rá kell döbbennem a levelezés és a MÉH szoros kapcsolatára, valamint arra, hogy milyen kiszolgáltatott az ember, ha gyerek. A felnőttek nyugodtan nevezhetik Dagálynak a Szabadság strandot, és reszelgethetik a körmüket, mondván, hogy sok a dolguk | 17 |
Feltűnik az osztályban Kis-Soós, és mindjárt kiássa a csatabárdot az ofővel. Szabóné Júlia alias (ami azt jelenti: azaz másképpen) nagyanya rossz társaságba keveredik, habár állítja, hogy nincs is magánélete. Szüleim, János és Viktória másodállásokon vitatkoznak. Mind a ketten a másikén | 21 |
Dinnye a fejem, harmonika a lábam, és a szörnyűséget tetézi csülkeimen a csipke bokafix. Fizikaórán titkos iratot ismerünk meg Kis-Soós legbensőbb magánügyeiről. Úgy látszik, nem könnyű az élete. De rondának lenni sem jó! | 25 |
Apám, János a méréseivel kínlódik, aztán zsibbad, mások disznóságai miatt. Történik jó is, egy bizonyos tükörrel kapcsolatban, amely megjavult. Kiszőkült nagyanyám jövője érdekében kénytelen vagyok eljátszani a nullát tévesztő automatát | 28 |
Mindig súlyos következményekkel jár, ha senki nem ér rá semmire. Az anyai lelkiismeret-furdalás lila gatyát eredményez, a belga csipke pedig sok pénzt. De nem nekünk, hanem Lia néninek. Laczkó Ágota Kis-Soóst Barbie babára akarja cserélni (öt estélyivel), és más tisztességtelen ajánlatot is tesz | 33 |
Az olyan gyermeki túlkapásnak, mint a kérés nélküli mosogatás, csakis szülői hálátlanság lehet a vége. A trolizás veszélyes üzem, mivel a végállomáson sok s sötét kapualj. Még szerencse, hogy Kis-Soós szegény, de híres embereket keres, és a legjobbkor nő ki a földből | 37 |
Apa mozijegyszerű papírja válságba sodorja a családot. Pedig csak jót akar. Jót akar Mama is, mégis összevesznek. Kis-Soós bevesz az expedícióba, de elszalad futni | 40 |
Szende majdnem megpuhít, de átlátok a szitán. Megismerkedem a rokonszenves bús eb gazdájával. Lizának hívják. Nem a gazdát, hanem az ebet. Apa bodzateával gyógyítja a fejfájásomat, amiből ő is iszik, mégis dührohamot kap. Mivel idegesítem, én, mint nő. Vagy inkább a hűtőszekrény, amit meglepetésnek szán? | 45 |
Szerencsétlen gyerek lettem, Takács Tomi pedig betörő. Kapok egy jó nagy pofont, viszont nem leszek olyan lány, mint Klárika, akit nem ismerek. Teljesen meg vagyok döbbenve, és azt hiszem, rosszabb már nem is lehet | 49 |
Azt álmodom, hogy minden jóra fordul. Aztán felébredek, és kiderül, hogy az élet nem álom, és mindig lehet még rosszabb | 54 |
Megvigasztalódom. Ez a sízoknis és nagycipős Demeter néni pletykáival kezdődik padtársamról (a Kis-Soós), aki magának akar tanulni, és azzal folytatódik, hogy az illetőnek forró az arca, de nem lázas | 56 |
Felbukkan a másik veszprémi barátnőm, Szabina. Mindjárt akar is valamit. Mama szintén: meg akar őrülni, miattam. Nagyanya átváltozik karácsonyfává, így megtudom, hogy Apa szerint sem lóverseny az élet | 60 |
Áruló leszek. Irtó gyorsan, könnyen megy. Különben is vígan vagyunk Szabinával, aki már azt is tudja, hogy mi a jó smink titka | 65 |
Elmúlik a karácsony, de nem múlik a szégyenem. Az iskolai ünnepségen bőgni szeretnék, és lebőgök, miközben az ál-Sophie Marceau, vagyis Kovács békeangyalt alakít. Kis-Soós vigyorog, az ofő boldogan biceg és bicegve boldog. Még szerencse, hog a narancsos kalács akkor is finom, ha kissé ferde | 70 |
A történet(em) az Elvarázsolt Palotában folytatódik. Veszprém kertvárosában, a Gyönki-féle Automaták között, Mérlegházi Markos Marion csaholása közepette. Kiderül, hogy milyen érzés unni a banánt (kókuszt, mandarint, marcipánt, fácánpecsenyét, videót és márványpadlót) | 75 |
Gyönki Luca néni azt állítja, hogy nem tudok disztingválni. Ezt már hallottuk néhányszor, pedig nem is igaz. Méregetem Szabinát, és könnyűnek találom. Pemetefű ezzel szemben nehéz gyerek! Hála Istennek! | 81 |
Fenékre esek, de nem pofára. Megtudom, hogy régen két forint volt tíz deka savanyú cukor, és ha egyszer élünk, hát érezzük jól magunkat! Pemetefűvel megprógáljuk legyőzni a pisis Mikonyát, sakkban. Nem sikerül, de a szánkóversenygyőzelem hajszál híján összejön! | 85 |
Luca néni mételynek nevezi Pemetefűt, mire ő pulykakakassá változik. Esküt kell tennem, hogy hazudni fogok. Ettől aztán gyanús leszek a vonaton. Meg attól is, hogy négy napig nem fésülködtem | 89 |
Az olyan titok, amit utálsz, elmérgesedik. Vagy tüdőgyulladásod lesz belőle, mint nekem. A felnőttek, ha a gyerek megbetegszik, mindjárt szeretni kezdik. Ez jó. És azt gondolják, hogy ilyenkor visszaváltozik kisbabává. Ez rossz | 92 |
Aki másnak vermet ás, azt Pemetefű jól elagybugyálja. Némi adalék a felnőttek elmeállapotáról: házibulit rendeznek, ahol móka és kacagás helyett egymás fülét rágják és vitatkoznak. Aztán megállapítják, hogy marha jól szórakoztak | 95 |
Meglátogat egy galamb, és vele Fanni, az emeletről. Vörös hajú, szemüveges, de nem ezért szeretnék hasonlítani hozzá. Az ősz király beadta a derekát, és nekiállt pénzt keresni. Hetente kétszer nyakkendőt köt és tanácsot ad egy gazembernek | 97 |
Fanni elveszett kutyáját megkerestük, az én elveszett papám magától került meg, Míg Kolbászkának örült a gazdája, Fanni, ugyanez nem mondható el Apa gazdájáról, Mamáról. A viszályok hátterében az a valaki áll, aki szét akarja dúlni a családunkat. Mert nagyothall az ősöreg édesanyja | 102 |
Az ál-Sophie Kovács, vagyis gyöngyszem Veruska belebukik a hóvirág akcióba, és vége lelepleződik. Szégyenében behintőporozza magát, és gyomormosásról hamukál | 105 |
Nagyanyám nem szégyelli, hogy Víg özvegy! Én viszont ahelyett, hogy normálisan zagyválnék, mesét mondok Kis-Soósnak, aki komolyan veszi. Így aztán nincs mese, próbára kell tennem magam | 107 |
Vigasztalni akarjuk Nagyanyát, de ő inkább elutazik. A rokonság eléri, hogy Apából Zabagép, Mamából meg Öreg Hajas baba legyen | 111 |
Kató néni ki-, Marianna néni beszállt az osztály életbe(ből). Pemetefű győzött, mint gombász, Fanni viszont nem nyert a szavalóversenyen. Állítólag az Élet játékszabályai miatt. Ha ez igaz, játsszanak a felnőttek egymással, minket hagyjanak ki belőle! | 114 |
Gyerektől nem vesznek vért, pedig úgy szerettem volna, mivel nagyon félek a tűszúrástól! Ha ez így megy tovább, soha nem jutok túl a próbán | 118 |
Nagyanyám, Júlia cserbenhagyásos iparszüneteltetés áldozata, közben a kórházban epekedik. Amint hazajön, kikotyogja Mama titkát Kis-Soós titkáról, én meg kiállok az ablakba | 121 |
Jön egy kövér meg egy szemüveges férfi, és elviszik Kis-Soóst. Így aztán a lábadozó Demeter mamóról az osztálynak kell gondoskodnia. Közben kiderül, hogy kár volt a gőzért és főleg Laczkónak segíteni leckét írni! | 124 |
Apára, Mamára és Nagyanyára rájött a beletörődés, ezért elkezdtek hízni, cicomázkodni és takarítani. Előveszem az önbizalmam, azt a keveset, valamint a piros kezeslábasomat, és délutánra már rendezőasszisztens leszek | 127 |
Csak hittem azt, hogy rendezőasszisztens lehetek! Természetesen közbeszólt az önkény. De forgatókönyvíró még lehet belőlem, ha gimis leszek. Igaz, nyamvadt a fantáziám, mert még mindig nem találtam ki az igazi próbatételt! | 130 |
Na végre, túl vagyok a próbán. Meg a gipszelésen is. Én nem, csak Liza fog sántítani. Ez állítólag szerencse. Az meg szerencsétlenség, hogy amint visszakaptam, amire vágytam, mindjárt el is veszítettem. Vagy nem? | 132 |
Már megint takarítunk, mint egy éve. Még a szőnyegek is habzanak. Most is bezárnak a szobámba, de már nemcsak a gondolataimat akarom rendezni. Hanem filmet is. Persze, majd egyszer. Addig még gyűjtögetek. Tapasztalatokat, miközben maradok, aki vagyok: én, vagyis én | 135 |
| |