Viracocha elveszett sírja

Fülszöveg

Az inka mítoszokban gyakran feltűnik a nagy vezér, egy magas, fehér ember alakja, aki a felvidéki útvonalon utazott északra Tiahuanacóból, majd a tengerparton Nazeából Sipanba, és közben sok csodát tett. "Viracocha Pachacamae"-nak nevezték, ami az ő nyelvükön azt jelenti: "a Világ Istene". Hosszú idő telt el, és láttak egy másik embert, aki megjelenésében hasonló volt az elsőhöz. Aho lez a férfi elhaladt, szavaival meggyógyította a betegeket, és a vakoknak visszaadta szeme világát. Azt mondják, ő is a tengerpartra ment, köpönyegét kezében tartva a hullámok közé vetette magát, és eltűnt örökre. Az emberek Viracochának nevezték el, ami azt jelenti: "a tenger habja".
A tudósokat hosszú évszázadokon át zavarba ejtették a fehér istenekről szóló inka mítoszok, akik a legenda szerint Dél-Amerika földjén jártak és csodákat tettek. Még különösebbek a világ legrégibb településén, Tiahuanacóban fellelt domborművek, melyek titkait a tudomány egészen mostanáig nem tudta "dekódolni". Ám Maurice Cotterell, aki megfejtette a maja reliefek üzenetét, feltárja az inkák titkait, és a perui piramisokban Viracocha Pachacamac és Viracocha sírját. Bebizonyítja, hogy a fehér istenekről szóló történetek nem mítoszok, és a két nagy napkirály valóban élt Peru földjén több mint 1500 évvel ezelőtt.
Maurice Cotterell nemzetközileg elismert szakíró, mérnök, kutató. 1989-ben számítógép segítségével kiszámította a valódi napfoltciklus pontos időtartamát. Ezt felhasználva sikerült megfejtenie az ősi, napkultuszon alapuló magaskultúrák rejtett üzeneteit - először a közép-amerikai majákét, majd az egyiptomi Tutanhamonét. Egyedülálló dekódolási technikájával a régészeti leletekbe rejtett titkok feltárulnak, melyek választ adnak az emberiséggel egyidős kérdésekre: miért élünk, miért halunk meg, és miért kell ennek így történnie. Vissza