Vinkler László metamorfózisai

Előszó

Az önálló rajz - mint a művészettörténelemben a XV. századtól kezdve megjelenő speciális technika és képtípus - központi szerepet kapott Vinkler László oeuvre-jében. Ugyanis a hatvana évek elejétől végigkíséri ez a kifejezésmód a teljes életutat. Vinkler az antik kultúra szerelmese, a "szellemcentrikus, szintetikus gondolkodó" (Szuromi Pál) alkotóművész bizonyára sok tanulságot meríthetett a pusztán lineáris képzésű egyedi rajz vonatkozásában művészettörténeti előképeinek gyakorlatából. A teljesség igénye nélkül utalhatunk itt a prehistorikus korok barlangrajzaitól kiindulva Villard dr. Honnecourt-on, Holbeinen, Breadsleyn, Klimten keresztül Picassóig, a kontúrrajzos alkotói gondolkodás szép és tanulságos példáira. Ámde a legtöbbször modulált figurális motívumokat felvonultató, elvont képi jegyeket csak módjával alkalmazó vinkleri grafikák jelentéstartalma jóval túlmutat a vizuális tapasztalati szint terrénumán. Maga a mester sajátos metamorfózisoknak tekintette ezeket a rajzait, amelyek - monográfusa, Muladi Brigitta találó interpretációjával élve - a mítosznak és a szürrealisztikusan automatikus képi előadásnak sajátos és egyedi vetületeit adják, a kreatív művészi tudat mélyrétegeinek feltárása közben. Utóbbit tekintve Vinkler tovább halad példaképe Picasso hasonló tematikájú és rokon képzésű grafikáinak fokozatánál, de sokszor a mitologikus ihletettség közös jelenléte kétségtelen.
A magyar mester sajátos rajzi gondolkodása és egyedi lineáris képzése abban nyilvánul meg elsősorban, hogy totális kompozíciós egységet teremt a különböző motívumok között. Vinkler Lászlóban "...a dionysosi alkat nyugtalansága, termékeny, néha riasztó képzeletvilága uralkodik..." - mondja találóan László Gyula. Tematikája valóban különös és egyedi: sokszor bizarr vagy ironikus, máskor jelképszerű és monumentális hatásúra fokozott. Ugyanakkor a mindenkori Ember sorsa felett érzett szorongás és fájdalom gyakran sugárzik át ezeken a lapokon. Mint stiláris jellegzetességet, azt is látnunk kell, hogy ...a tudat kontrollját kiiktató... vonalrajzokon (Vinkler) tekintetünkkel bejárható "labirintikus szerkezetek" keletkeznek a legtöbb esetben. Ezek bonyolultságát enyhíti a plasztikus hatást szolgáló belső rajz, valamint a tónusképzés radikális elhagyása, hogy helyette a formakövetés motivikus - és gyakran merész - modulálása váljék a kifejezőerő fő eszközévé. A más technikákban annyira gazdag és választékos (rebbenő törékeny vonalakat, áttetsző kolorittal telített) vinkleri költőiség ezeken a lapokon puritán és szigorú, szikár és formadisszonanciákkal dramatizált mementővá transzformálódik. Ez a sajátos hangváltás már önmagán túlmutatóan, a műfajok és technikák metamorfózisává is tágítja Vinkler sajátos életművét. Vissza