Egy osztálytanító tapasztalatai és gyakorlata

Fülszöveg

A Kispesti Waldorf Iskola 1995-ben nyitotta meg kapuit egy évek óta üresen álló, igen rossz állapotú, valamikori családi kúria falai között. A hőskorszak nálunk is lelkesült, sodró erejű volt, s ez a lelkesedés átsegítette a szülők, a pedagógusok és a gyerekek csapatát a legnehezebbnek tűnő akadályokon is. Egy iskola felépülése a külső szemlélő számára az épület változásait jelenti: a bozótos kert megtisztulását, a termek és a folyosók szépülését, a tantermek sarkában álló évszakasztalt, a rajztábla tartó szekrényt...
Az a másik építkezés, amely az iskolai közösséget alkotó emberekben zajlik, nem ilyen látványos, de talán még küózdelmesebb. A pedagógiai folyamatok átgondolása, megteremtése, átélése napról napra apránként megy végbe. Küzelem egy képességért, hogy általa a gyermek segítőtársává válhassak, felnövekedésének, a világba való belehelyezkedésének folyamatában. Ezért a képességért kinek-kinek önállóan kell megdolgoznia kitűzve és bejárva a maga pedagógiai gyakorlatának útját. A munka során segítségünkre lehet társaink tapasztalata. Ha engedik megfigyelni, hogy ők mivel küzdöttek, milyen nehézségek elé kerültek, miféle kérdések ébredtek bennük, s azokat hogyan sikerült megválaszolniuk.
Ez a gondolat hívta életre a Kispesti waldorf Műhelyt. E műhely kiadványaiban az iskolánkban dolgozó pedagógusok saját tapasztalataikról, egyéni útjaikról vallnaak. Azt remélik, hogy más Waldorf iskolákban is lesznek majd, akik megosztják velünk, s a Waldorf-pedagógia iránt érdeklődőkkel erőfeszítéseik gyümölcseit, hogy ily módon egymást segítve szolgálhassuk a ránk bízott, kibontakozni vágyó gyermeklelkeket. Vissza