Előszó
Vannak emberek, akiknek pályafutását kezdettől fogva valami baljóslatú csillag komor ragyogása kíséri, úgyhogy a tragikus befejezés az egyéni sors természetes folyományaként tűnik fel.
Vannak...
Tovább
Előszó
Vannak emberek, akiknek pályafutását kezdettől fogva valami baljóslatú csillag komor ragyogása kíséri, úgyhogy a tragikus befejezés az egyéni sors természetes folyományaként tűnik fel.
Vannak művészek, akiknek nem adatott meg sem az alkotás könnyűsége, sem a sikernek akár csak csalóka sugara sem, művészek, akiknek erejét megőrli az élet és a művészet nehéz küzdelme, mielőtt lényük teljes kifejezésre jutott volna.
Egyesek mintegy megtestesítői a művészember szenvedéseinek, amelyek nélkül nincs igazi művészet, de amelyek ha túlságosak, eltörülhetetlen bélyeget nyomnak alkotásaira.
Vincent van Gogh a művész-ember típusa, az emberi és művészi tragikum egész megrendítő nagyszerűségében.
Van Gogh művei ma már eljutottak a múzeumokba, a művészettörténet a modern művészet legnagyobb úttörői között említi öt, Cézanne, Hodler, Edvard Munch társaságában, azok közé sorozza, akik a múlt század utolsó negyedében az impresszionizmus rétegéből emelkedtek ki. Mindegyikük életében, pályáján hatalmas, döntő élményt jelentett az, de nem elégítette ki őket. Vérmérsékletük, szellemük akár erőszakosan is elszakad az impresszionista világszemlélettől, festői előadástól és más utakat keres. A.z impresszionizmus nélkül nem lehetségesek, de az impresszionizmus nem az egyedüli lehetőség reájuk nézve és míg a világ még meg sem békült Manet és bajtársainak merészségével, ők máris újabb, hallatlan merészséggel döbbentik meg a kortársakat. Neo-impresszionizmus, post-impresszionizmus: mily semmitmondó elnevezések, midőn egyes nagy művészegyéniségek megkapó jelenségével állunk szemben!
Vissza