Előszó
Eszembe nem volt, hogy könyvet írjak a horgolásról. Kisunokám, Katika biztatott erősen. - Nagyanyám! - mondta - miért nem írja meg könyvben ezt a sok szép horgolást is.
A mi családunkban, amióta csak emlékszem, az asszonyok mindig horgoltak.
Andrási nagyanyám, aki Debrecenből került ide Ujfalura, már igen sok szép mintát hozott magával. A hosszú évek során szorgalmasan horgolta a szebbnél szebb terítőket, csipkéket, függönyöket. 82 évet élt meg, de szabadidejében sohasem hiányzott kezéből a horgolótű meg a fonal.
Kedves Édesanyám, meg jómagam is az Ő tudományát lestük el. Édesanyám 89 évet élt meg. Nem tudom számát sem, hány szép csipkeszegélyt, függönyt, abroszt horgoltak fürge ujjai. Ő mondogatta mindig, hogy minékünk vérünkben van a kézimunka.
13 éves koromban már másoknak horgoltam pénzért. Ugy kezdődött, hogy kötényt szerettem volna, de pénzünk nem volt rá. Akkor vettem hasznát tudományomnak. Egy-két horgolásból előkerült a kötény ára.
Azóta ki tudná megmondani hány terítő, csipke került ki a kezem alól. Ha még hozzávenném, amit lányom, menyem, unokáim horgoltak, nem egy, de 10 könyvre való is kitelnék belőle.
Katika, aki most "társ-szerzőm", de még csak 12 éves, de ha a horgolás tantárgy volna, abból is színjeles lenne. Még Péter, a fiú-unokám is túltesz akárhány asszonyon, lányon, pedig nem afféle lányos fiú. Derék szép szál legényke, habár csak 14 éves.
Még csak annyit mondanék asszonyoknak, lányoknak. Fogadják meg tanácsomat: szabad idejükben kézimunkázzanak. Nemcsak szórakozás ez, hanem hasznos időtöltés is. Nézzék, tanulmányozzák át ezt a mintakönyvet, azután vegyék elő a horgolótűt meg a fonalat, lássanak munkához. Változtathatnak a megadott mintákon, tervezgessenek bátran, horgolják bele gondolataikat a szép csipkékbe - én is úgy tettem.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal