Vilma néni háztartási tanácsadója

Előszó

Külföldet járt magyarok, Magyarországon járt külföldiek ritkán mulasztják el, hogy dicsérettel emlékezzenek meg a magyar konyháról, a magyar szakácsokról és háziasszonyokról. Nem elfogultság, ha azt állítjuk, hogy kevés helyén a világnak tudják olyan ízesen, olyan étvágygerjesztően elkészíteni a változatos nyersanyagokat mint minálunk.
A magyar konyha felhasználja a régi kiváló háziasszonyok és szakácsok összegyűjtött tapasztalatait, átformálja a mi szájízünkre a legjobb külföldi ételeket, és olyan sajátos jelleget alakít ki, amely megkülönbözteti termékeit minden más ételtől.
A konyhaművészetnek ma már jelentős hazai szakirodalma van. A megjelent könyvek nagy része azonban vagy a hivatásos szakácsok vagy a városi, sőt jellegzetesen budapesti háziasszonyok igényeit elégíti ki. Kevés azonban az olyan művek száma, amelyek hazánk egy-egy táján élő, ízlésben, igényekben egymástól különböző néprétegek számára íródtak volna.
Vesztesége ez szakirodalmunknak, hiszen nem egy ételelkészítési mód kerül az ilyen tájjellegű konyhákról a legigényesebb szakkönyvekbe és onnan a világvárosok fényes éttermeinek étlapjára és a városi lakosság asztalára.
Vesztesége a vidéki háziasszonyoknak is. Parasztságunk táplálkozása a múltban túlságosan egyhangú, egyoldalú volt. A legolcsóbb, a legegyszerűbben elkészíthető ételek kis választékát ismerték a paraszti háztartások, mert többre, jobbra nem futotta. A kérdés nem az volt, mit és hogyan, hanem az, hogy miből ?
Ma a parasztság életszínvonalának növekedése a mit és hogyan kérdését veti fel, mert már van miből. Nőnek az igények. Nem elegendő már az a négy-öt étel, amely régebben az asztalra került. A gazdasszony büszkesége, önérzete megkívánja, hogy a családot, az ismerősöket újabb és újabb konyhai remekekkel késztesse megelégedésre és nem egyszer bámulatra.
Jakab Mihályné, berettyóújfalusi háziasszony könyve mindenek előtt a tágabb értelemben vett környék gazdasszonyai számára készült. Vissza