Fülszöveg
Különösen szép és izgalmas élmény,
amikor egy érzékeny költő a számvetés idejéhez, a múlt összefoglalásához érkezik, és szívet melegítő, ha a
számvetéshez társat talál, s az új szerelem varázslatos fénnyel színezi át a
múlt képeit. Az élet önmagában még
nem költészet, hanem azzá kell tenni,
ezért nagyon találó Fogarassy Miklós
jellemzése a költőről: „nem provokatív író-egyéniség - hangjának, tónusainak finomságával, a lét érzékeltetésének bensőségességével hat ránk szellemiségének igazi sajátossága. Lírájának
karaktere visszafogott, komoly és cizellált. A tekintet élességére, részvétre iskoláz Kosztolányi örökségének
jegyében, de tapintatra is. Talán ezért
érzi úgy a kritikus: biztosan foghatjuk
meg az ő munkáinak szellemi kezét,
ha az emberélet alapvető dolgainak,
elemi érzések, tapasztalatok átélésének ügyében jó költői kalauzra szeretnénk lelni."
Villányi László új kötete a rácsodálkozó számvetés könyve. Az élet megélésének, átgondolásának új lehetősége,
amelyben...
Tovább
Fülszöveg
Különösen szép és izgalmas élmény,
amikor egy érzékeny költő a számvetés idejéhez, a múlt összefoglalásához érkezik, és szívet melegítő, ha a
számvetéshez társat talál, s az új szerelem varázslatos fénnyel színezi át a
múlt képeit. Az élet önmagában még
nem költészet, hanem azzá kell tenni,
ezért nagyon találó Fogarassy Miklós
jellemzése a költőről: „nem provokatív író-egyéniség - hangjának, tónusainak finomságával, a lét érzékeltetésének bensőségességével hat ránk szellemiségének igazi sajátossága. Lírájának
karaktere visszafogott, komoly és cizellált. A tekintet élességére, részvétre iskoláz Kosztolányi örökségének
jegyében, de tapintatra is. Talán ezért
érzi úgy a kritikus: biztosan foghatjuk
meg az ő munkáinak szellemi kezét,
ha az emberélet alapvető dolgainak,
elemi érzések, tapasztalatok átélésének ügyében jó költői kalauzra szeretnénk lelni."
Villányi László új kötete a rácsodálkozó számvetés könyve. Az élet megélésének, átgondolásának új lehetősége,
amelyben a szerelem mint a jelen
intenzív kiterjedése, a személyes sors
pedig mint a múlt terhe fonódik egyé.
Ziháló álmok, egy-egy székre vetett
ruhadarab vagy egy félbe maradt mondat építi meg azt az otthont, amelyben
újra megszólalhat a többes szám első
személy: mi.
Vissza