Villanó fények az őserdő mélyén...

Előszó

E kis kötet írója, P. Witte Mihály, 34 évvel ezelőtt érkezett meg Dél Keresztje alá. Csodálkozva állt meg Brazilia állat- és növényvilágának gazdagsága előtt. Akkor még fiatal klerikus volt, de már akkor elhatározta magában, hogy életét a lelkipásztori munkák mellett az állatvilág tanulmányozásának szenteli.
Amit akkor feltett magában, azt évek hosszú során be is váltotta. Minden szabad idejét tanulással és az állatok gondos és fárasztó megfigyelésével töltötte el. Most 26 éve állandóan Rio Negróban tanít, s így közvetlenül az őserdők mellett lakok. Mint tanár rengeteget vándorolt az őserdőben tanítványaival s mint lelkipásztor nem egyszer vágott magának útat a legvadabb őserdőn dacolva kis és nagy vadak állandó veszélyével.
Megfigyelte nappal és éjjel az erdei vadállatok titokzatos, fénytkerülő és az emberi találékonyságot százszor kijátszó életét. Fényképezőgéppel járta a rengeteget és még éjtszaka is gyakran órák hosszat állt lesbe. Nem vadász, nem lesipuskás, hanem Szent Ferenc fia, aki szerető szívvel figyelte meg az őserdei állatok életét.
Tudományos munkájáért és hasznos megfigyeléseiért, nemkülönben nagyszerűen sikerült éjjeli felvételeiért a braziliai Természettudományi Egyetem tagjai közé felvette.
Ebben a kötetben bemutatjuk szövegben és képben, hogyan jelennek meg az éj sötét leple alatt a félénk erdei állatok, miként világosítja meg a vadon homályát a villanófény lángja és a fényképezőgép máris lerögzíti a megriadt állatokat a lemezre.
Remélünk abban, hogy amilyen szeretettel és megértéssel fogadta magyar népünk a sorozat megindítását, ugyanolyan rokonszenvvel és megértéssel karolja fel a Ferences Missziós Könyvtár legújabb köteteit is.

Budapest-Pasarét, 1942. február

P. Guth Gilbert, O. F. M.
szerkesztő Vissza