Villamosságtan 4.

Előszó

Az előző fejezetben megismerkedtünk a hálózatok számításának néhány módszerével általános időfüggvényű gerjesztések esetén. Láttuk, hogy lineáris invariáns hálózat esetén a számítási módszer lényegesen egyszerűbb már csak azért is, mert jól kidolgozott számítási módszerek alkalmazhatók. Ez érthetővé teszi, hogy noha a valóságos hálózatok általában nem lineárisak, igyekszünk azokat is - ha csak lehetséges - a lineáris hálózatokra kidolgozott technikával vizsgálni (munkaponti linearizálás, szakaszonkénti linearizálás, tartományi linearizálás). Ennek megfelelően igen értékesek azok a speciális módszerek, amelyek lineáris invariáns hálózatok számítására alkalmasak. Két módszert a 3.4. szakaszban már megismertünk (átmeneti vagy súlyfüggvény alkalmazása ill. az állapotátmenet mátrix). Két további eljárást ebben a fejezetben ismertetünk, (Mindkettő általánosítható variáns lineáris hálózatokra is, de ezt nem tárgyaljuk. ) A 4.1. szakaszban a Laplace-transzformációs módszert mutatjuk be, amely kiválóan alkalmas viszonylag bonyolult gerjesztésekre adott felelet számítására, különösen, ha a hálózat rendszáma viszonylag alacsony. A 4.2. szakaszban a Fourier-transzformációs vagy spektrális módszert Ismertetjük, amely Inkább fogalmi és méréstechnikai szempontból jelentős, konkrét időfüggvények számítása általában csak közelítőleg lehetséges. A 4.3. szakaszban megmutatjuk, hogy a fenti két koncepció alapján hogyan jellemezhető a hálózat egyszerű és szemléletes módon. Ebben a fejezetben "hálózati mindig lineáris invariáns hálózatot jelent. Vissza