Előszó
ELŐSZÓ.
Munkám III. kötietének előszavában nincs sok mondanivalóm. A III. kötet legszorosabban csatlakozik a Il-hoz, am^elynek folytatása. A vezetékekről a kettő együtt ad teljes képet, a II. kötet az elosztóhálózatok és a táv-vezetiékek általános elmélete, a jelen III. kötet a kábelek és a szabadvezetékek különleges, főleg gyakorlati kérdései szempontjából.
-Mindössze két megjegyzést kívánok magyarázatképen előrebocsátani.
Az egyik a szabadvezetékek szilárdsági számítására vonatkozik, amire nézve csak a parabola-közelítésből levezelhetö állapotegyenletet ismertetem és nem térek ki az abból továbbfejlesztett belógás-számítási módszerek egyikére sem. Ennek a magyarázata egyrészt az, hogy így is terjedelmesre duzzadt munkámlían e kérdést illetően is meg kellett elégednem a lényedre szorítkozó, de a gyakorlatban dolgozó mérnök igényeit messzemenően kielégítő megoldás ismertetésével, másrészt az, hogy az irodalomban közölt többféle számíliási és grafikus módszer egyike sem rendelkezik olyan átütő előnnyel, amelv kiemelését indokolttá tenné.
Másik megjegyzésem a távvezetéki rácsos vasoszlopok számítását illeti, amire nézve a 36. fejezet szinten csak elvi útmutatásokkal szolgál. Nézetem szerint ugyanis a vasoszlo])ok tervezése nem az elektrotechnikus, hanem a sztatikus mérnök feladata. Minthogy azonban a kettőjük közötti helyes együttműködés érdekében a számítás elvi kérdéseivel az elektrotechnikusnak is tisztáiban kell lennie, azok ismertetését nem tartottam mellőzhető-nek. A fejezet értékét ebből a szempontból kell megítélni.
Tanártársaim közül ez alkalommal Miiitimánszki] .írfójnnak tartozom köszönettel, aki szíves volt az oszlopszámítást' átnézni. Tanársegédeim ugyanúgy vettek részt a munkában, mi'nt a II. kötettel kapcsolatban: Rácz István a számpéldákat dolgozta ki. Gönfér Gábor az áljrákat rajzolta. Monostori Gusztáv a nyomdai előkészítést végezte. Lelkiismeretes nagy munkájvikért e helyen is őszinte köszönetemet fejezem ki.
Köszönettel emlékezem meg azokról a vállalatokról is, amelyek ábrákkal és képekkel segítettek ki, valamint a Magyar Elektrotechnikai Egyesületről, szabványos szerkezeti ábrák nyomódiícainak átengedéséért.
Végül ismételt köszönetem illeti Terplán Zénót, a Mérnöki Továbbképző Intézet lelkes főtitkárát és az Egyetemi Nyomdát, mert az ő érdemük, ho-^y e III. kötet az igért időpontban és az előzőkhöz méltó kiállításban jelenik meg.
Remélem, hogy az előkészület alatt álló IV. kötet, amely az erőátviteli berendezéseknek a vezetékekkel kapcsolatos fontosalib üzemi kérdéseit és készülékéül tárgyalja, a jövő év végén szintén elhagyja a sajtót.
__Budapest. 1948. szeptember haválnin. Verel^élij László
Vissza